Zebegény plébánosa is segítette István atyát munkája során, majd a szerző elhunytával elhatározta, hogy összegyűjti az addig elkészített írásokat és befejezi a könyvet. Attila atya kiemelte, hogy 1970 óta a latin helyett mindenütt nemzeti nyelven tartják a szentmiséket, ám ennek ellenére sem jelenthető ki, hogy a hívek értenék, hogy pontosan mi és miért történik a szertartás során. A plébános vidám, ámde sokatmondó történetekkel világított rá arra a tényre, hogy igenis fontos, hogy a hívek tisztában legyenek a szentmisén elhangzó énekek és szövegek pontos jelentésével és jelentőségével. Az jó hangulatú könyvbemutató zárógondolataként Attila atya elmondta, hogy sem a hívőknek, sem a papnak nem jó az, ha a szentmise a hiányos liturgikus tudás miatt egyfajta néhol kissé kínos, berögzült gyakorlattá válik.