A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát. Ennek alkalmából Dunabogdányban minden évben az irodalomhoz és a magyar nyelvhez köthető kulturális programot szerveznek. Idén Varsányi Viola: Ahol a két patak összeér című történelmi kisregénye került középpontba. A szerzővel Liebhardt András beszélgetett életéről, szülőfalujában Paláston töltött gyermekkoráról, tanári pályájáról és persze a könyv megszületéséről és témájáról.

Varsányi Viola, vagy ahogy Bogdányban mindenki ismeri Ibi néni 12 éves koráig a felvidéki Paláston élt, majd 1947-ben, a történelemnek ebben a viszontagságos időszakában költözött családjával Dunabogdányba. Szülei pedagógusok voltak, édesapja kántortanítói állást kapott a faluban. Értelmiségi családban felnőve, nem véletlen, hogy Ibi néni is tanári pályára lépett. Könyvének 73. oldalán így ír magáról: „52 évet töltöttem a katedrán, mint magyar-történelem szakos tanár. Huszonegy és fél évet a bogdányi általános iskolában, harminc és felet a szentendrei Ferences Gimnáziumban. (…) Ahogy múlik az idő, úgy erősödik bennem a szülőfalu vonzása. (…) Kisregényemnek története régtől bennem örvénylik. Az anyagot több évtizedig gyűjtöttem, csak nem volt időm megírni. (…) Természetesen legfőbb ihletőm Palást volt, a meseszép táj, az ízes beszéd, az itteni emberek. Arra törekedtem, hogy a történelmi valóságot átszőjék falum régi eseményei, melyeket a balladák őriznek.”

A könyv történelmi és irodalmi mű is egyben. Történelmi, mert Magyarországnak és a Felvidéknek egy vészterhes időszakát, a 17. század végének visszafoglaló háborúit, és a szepességi szász városok meghurcoltatását, az Antonio Caraffa császári generális által levezényelt eperjesi vérengzést önti regény formába, ahol 24 eperjesi elöljárót koncepciós perbe fogva, igazságtalan vádak alapján ítéltek halálra. Ugyanakkor irodalmi mű is egyben, mert sajátos magyar nyelven íródott, melyet talán Baróti Szabolcs fogalmazott meg a legtalálóbban, mikor a Dunabogdányi Híradó 2009. évi augusztusi számában, Tantó történelme címmel méltatta Ibi néni frissen megjelent könyvét: „Van a műnek egy olyan értékhordozója, mely túlmutat a filológiai műgondon. A nyelvezete és a stílusa. Ez az a hegyipatak-csobogású magyar nyelv, melynek csak a tisztasága hasonlít a forrásvízhez, az íze a legnemesebb aszúborokra emlékeztet. Ez szólal meg a szereplők beszédében, ez festi a táj hangulatait, ez zengeti meg a fájdalmat, a haragot, ez suttogja el az öröm oldott szavait. Amikor a szereplők egy veszélyes ingoványon vergődnek át, ily mondatba ütközünk: Itt zsong keserve, jaja, harci dala a nádon muzsikáló szél hangjában az elpusztíthatatlan Magyarországnak.” – írta Baróti Szabolcs a Bogdányi Híradó hasábjain.

Az est folyamán a jó hangulatú beszélgetés és zene mellett Czellecz Réka és Hímer Anna olvasott fel az Ahol a két patak összeér című regényből. Ennek a könyvnek a megírásáért Ibi néni szülőfalujában, Paláston nemrég díszpolgári kitüntetést kapott.