Az emlékévhez kapcsolódóan „Görgei, a hadvezér" címmel tart előadást dr. Csikány Tamás ezredes tanszékvezető, egyetemi tanár a minden hónap utolsó péntekén megrendezésre kerülő rendezvénysorozat március 31-ei alkalmán. Az érdeklődőket 18 órára várják a visegrádi Mátyás Király Művelődési Ház és könyvtárba.
Horváth Mihályt, a Szemere-kormány kultuszminisztere így ír róla:
"Görgey, kora ifjúságától fogva egy osztrák katonai intézetben neveltetvén, s majdnem egészen 1848-ig az osztrák seregben szolgálván, - mely, mint tudjuk, sajátságos jelleménél fogva, a polgári elemnek ellentéte, keblében semmi polgári erényt meggyökerezni nem engedett, - ekként legfogékonyabb éveiben hazájától távol, annak történetét, jogait s intézményeit, nemzeti életét és sóvárgásait nem ismerve, azon magasztos érzelmeket sem ápolá s fejté ki lelkében, melyeket e szó hazafiság foglal magában. Nemzete erkölcseivel és sajátságaival, vágyaival és törekvéseivel ismeretlen, idegen vala hazájában; még mint hadvezér is, majdnem kizárólag azon idegenekkel társalkodék s lépett meghittebb, barátságos viszonyba, kik az osztrák hadseregből léptek át nemzeti hadainkba. A hazafiúi lelkesedést… nemcsak hogy nem ápolá, sőt inkább lehangolni ügyekezék, üldözni, s elfojtani látszék a seregben.
De Görgey nem volt áruló a szó közönséges értelmében. Ő nem bocsátá hazáját áruba fejedelmi kegyelmekért, méltóságért vagy kincsekért. Az ő becsvágya nem valami paszomántos méltóságért, melyben másokkal osztoznék; sem pedig kincsekért, miket cinizmusa becsülni nem tudott, hanem dicsőségért, hírnévért, elsőségért sóvárga. S miképpen Szemere szépen s találólag mondja, „ő örömöstebb lett volna ugyan nap, mely a szabad Magyarország fölött tündököljék; de azon gondolattól sem borzadt vissza, hogy alakja hazájának romjai fölött tűnjék fel, csak hogy magasan tűnjék fel. Ő nem anyagi önzésből volt áruló: ő egyedül daczból, szeszélyességből, gyűlöletből, az igazi haza- és szabadságszeretet hiányából tette tönkre hazáját.
Olyatén szolgálatokat azonban, minőket Görgey a haza ellenségeinek, kivált pedig az oroszoknak tett, a fejedelmek nem szoktak jutalom nélkül hagyni már csak azért sem, hogy a példa másoknál is hasonló tettekre szolgáljon ingerül. Miklós cár megkegyelmezése hamar megérkezett Görgey számára…Ily magas pártfogás mellett lehetetlen volt tőle Ausztriában is megtagadni a kegyelmet…A kegyelem nemcsak az életre, hanem az élelmi módra is kiterjedt: díjat mind a két császári kormány rendelt számára."
(Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története, 1872.)