Tudatosítani kell az épített környezetünk értékeit, felismerni a saját képességeinket, és megtalálni a belső motivációt az alkotáshoz. Ezzel a céllal rendezték meg első alkalommal Tahitótfaluban a Lennél te is díszítőszobrász? tábort, ahol az élmény és a tudás mellett a gyerekek a mesterségbeli alapokat is megszerezhették.
A magyar kőfaragó kézművesség kialakulása 1000 évre tekint vissza és Szent István királyunkhoz kapcsolódik. A szakma fejlődése a rendszerváltás óta töretlen, elismerést vívott ki az európai országokban és a külhoni piacokon is versenyképes.
A 4 napos táborban minden új folyamatot egy kiselőadás előzött meg, azért, hogy a gyerekek láthassák, hogy amit megcsinálnak, hogyan illeszkedik a környezetbe és a kultúrába, plusz színezetet adva az alkotásuknak a valóságban is.
A tábor első napja a geometrikus formatestekről szólt, gipszlapokat öntöttek, amelyekből kockatestet állítottak elő. A második napon ornamentikákat mintáztak az általuk választott virágokból, majd gipsz öntőformákat készítettek. A következő napon az öntőforma elkészítése után jöhetett a vakformázás, az utolsó napon pedig a könnyen megformázható ytongból összetett tagozatot faragtak.
Az eszközhasználat elsajátítása mellett szerszámgyakorlatot is szerezhettek, de a sík formák alkotásának összetettsége révén a pontosság, a figyelem és a fegyelem is sokat fejlődhetett. A kőfaragás elsősorban nem fizikai, hanem szellemi képességhez és kézügyességhez kötött szakma, ráadásul a technológiai fejlődésnek köszönhetően a munka nagyon tiszta környezetben folyik. Mint sok más kézműves szakmában, itt is sok kihívással találkozni, azonban az elhivatottságnak és a szorgalomnak köszönhetően az alkotás nem rövid időre szól, az életünkről, múltunkról és jelenünkről tanúskodnak a későbbi generáció számára.
A szakma megőrzése és továbbvitele sokak szívügye, hiszen lehetőséget ad a tudatos reflektálásra amellett, hogy a kőből készült alkotások értékét és üzenetét az utódaink is láthatják majd.
