Közélet 2019 Jún 09 10:00

Megemlékezés a trianoni békediktátumról

Kákonyi Róza a Magyarország az én hazám kezdetű népdalt énekelte el Tahitótfaluban a Trianon-emlékműnél a békediktátum aláírásának 99. évfordulóján. A trianoni trauma gyógyítását csak az igazság kimondásával kezdhetjük. Trianon azért nem lezárt ügy, mert máig vérző seb, a kisebbségi helyzetbe taszított magyar milliókat a mai napig mindenféle módszerrel asszimilálni akarják a területszerző államok – mondta Kubanek István, a Kulturális Bizottság elnöke beszédében. Hangsúlyozta, hogy a legtöbbet a mostani Magyarország tehet a trianoni trauma gyógyításáért azzal, ha sikereket ér el a gazdaságban, a kultúrában, a tudományban és a sportban. A bizottsági elnök beszélt a tahitótfalui emlékhelyről is, amely szimbolizálja az egész magyar közösség összetartozását. A 9 éve átadott emlékmű központi részét egy kettétört, ám összeabroncsolt kettős kereszt képezi, mely köré az elszakított országrészek emlékkövei sorakoznak, melyek a kárpátaljai Vereckei-hágó vidékéről, a székelyföldi Párengből, a délvidéki Tótfaluból, a drávaközi Szentlászlóról, a felvidéki Zoboraljáról, a Nyitra melletti Zsére településről származnak.

Már hagyomány, hogy Babucs Zoltán hadtörténész, a Magyar Hírlap szerkesztője beszédet mond a megemlékezésen. Idén arra hívta fel a figyelmet, hogy mi történik napjainkban a Kárpát-medencei magyarsággal és milyen jövő állhat előttünk. Kiemelte, az elszakított területeken élő honfitársainkat másodrangú állampolgárként kezelik szülőföldjükön. Példaként hozta fel a hadtörténész az Úz-völgyi temetőben a katonasírok meggyalázásását, említést tett arról is, hogy a szlovák törvényhozáson keresztül megpróbálták keresztülvinni, hogy a magyar Himnuszt tiltsák be Felvidéken, Kárpátalján pedig az anyanyelvük használatának lehetőségétől akarják megfosztani az ott élő magyarokat. A megemlékezés folytatásában Karnevál Margit mondta el Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét, Kiss Gy. László klarinétművész kuruc dalokat és táncokat játszott, majd Árvavölgyi Béla református lelkész tartott szolgálatot. Emlékeztetett: a magyar nép fájdalmas tapasztalata az, hogy egy-egy évszázadot meghatározó döntés milyen dilettáns, átgondolatlan és tisztességtelen módon tud megszületni. Továbbra sem várható, hogy azt a kérdést, mi is történt Trianonban az elvárható, korrekt módon megtárgyalják a döntéshelyzetben lévő államok. A református lelkész is kitért az Úz-völgyében történtekre, majd vígasztalásul Péter második levelében foglaltakra hívta fel a figyelmet. Isten nem emberi lépték szerint nézi a világnak a sorsát, ezer esztendő olyan, mint egy nap, egy nap olyan, mint ezer esztendő. Istené lesz az utolsó szó, tőle kérhetjük és várhatjuk az igazságot. A megemlékezés végén Tahitótfalu Önkormányzata, református, katolikus és baptista gyülekezetei, óvodái, általános iskolája, valamint valamit a Tegyünk Együtt Tahitótfaluért Alapítvány és az Együtt Egymásért Dunakanyar Egyesület képviselői helyezték el koszorúikat az emlékműnél.