A kerek évforduló kapcsán 4 iskola részvételével Szőnyi festményeket mutattak be a gyerekek élőkép formájában, koncertet adtak tanáraikkal együtt az időseknek, kiállítást rendeztek be a hagyományőrző napon és egy kiadvány is elkészült, amely az elmúlt öt év eseményeit, eredményeit foglalja össze. Örömmel számolt be Bárdos-Bartók Szilvia iskolaigazgató arról is, hogy egy uniós programnak köszönhetően még nagyobb figyelmet tudnak majd fordítani a tehetséggondozásra és a színjátszás, a drámapedagógia is bekerül az iskola által nyújtott lehetőségek sorába.

Több kerek évfordulót ünnepel idén a zebegényi Szőnyi István Általános Iskola. Diákok és tanárok megemlékeztek a névadóról, Szőnyi Istvánról, aki 50 éve hunyt el. 20 éve vette fel az iskola a festőművész nevét, 10 éve van német nemzetiségi nyelvoktatás hagyományőrzéssel egybekötve és 10 éves az alapfokú művészetoktatás az intézményben.

A zebegényi általános iskolában október 1-én tartották meg idén a Szőnyi-napot, és ezzel ünnepelték meg, hogy 10 éve folyik művészetoktatás az intézményben.

Azért október 1-én, mert társítottuk a művészeteket. Október 1-je évek óta a zene világnapja és néhány éve az idősek világnapja is. Az iskola fölvette a kapcsolatot még intenzívebben a Szőnyi Múzeummal, hiszen ők is ünnepeltek. Múzeumi foglalkozások keretében megismerték a gyerekek az éppen aktuális kiállítást. Utána a Szőnyi-napi rendezvényen Szőnyi képek másképpen mottóval élővé varázsoltak néhány Szőnyi festményt. Ezt úgy kell érteni, hogy a gyerekek maguk választottak ki egy-egy képet, majd háttérfestmények készítésével, megfelelő ruhák begyűjtésével előadták a képet, ami ott született meg tulajdonképpen a közönség szeme láttára.

Németh Zsuzsa művészettörténész meg is lepődött az egyik kép láttán, ha jók az információink.

Igen, ez egy nagyon érdekes történet. A Gyümölcsöskert című Szőnyi-képet jelenítette meg az egyik alsós osztályunk, és a művészettörténész múzeumigazgató asszony meglepődött a dolgon, mert magát ezt a képet ő nem ismerte, csak a vázlatát, és ekkor szembesültünk azzal, hogy az új nemzedék, az új generáció már az internetet használja föl az információszerzésre, mert egy magángyűjteményben fellelt képet jelenített meg, ami kiadványokban nem jelent még meg.

Említetted, hogy ezen a napon ünnepeltétek az időseket is. Őket mivel leptétek meg?

Mint mondtam, ugye itt a művészeteket és a korosztályokat is társítottuk ezen a napon. Az időseket egy gyönyörű ünnepi hangversennyel leptük meg, ahol nagy örömömre együtt zenélt tanár és növendék.

A következő alkalom a nemzetiségi nap volt, ide nagyon sok vendéget is meghívtatok.

Igen, minden évben rendezünk nemzetiségi projekteket (modern szóval élve) ősszel, néha belecsúszik a télbe, illetve tavasszal. Idén a 10 éves évfordulót úgy ünnepeltük meg, hogy mi hívtunk vendégeket magunkhoz. Nagyon sok iskola fogadta el a meghívásunkat. Ők vagy mind német nemzetiségi intézmények, vagy van olyan osztályuk 1-1 évfolyamon, ahol német nemzetiségi oktatás folyik. Meg is fogalmaztuk, hogy teljesen közösek ilyen értelemben a gyökereink, és nagyon jó hangulatú volt az egymásra találás.

Milyen produkciókkal készültek az iskolák?

Igen, azt kértük az iskoláktól, amikor  meghívtuk őket, hogy mutassák be magukat egy 10-15 perces produkció formájában, és hozzanak magukkal egy jellegzetes tárgyat, ami majd egy másik helyszínhez kellett. A legkülönbözőbb produkciók érkeztek. Volt, aki megénekeltette az egész közönséget – természetesen német, sváb dalokról van itt szó – voltak sokan, akik táncoltak fergeteges jó hangulatot  teremtve ezzel, gyönyörű szavalatokat hallhattunk, gyönyörű énekkari produkciókat. A budapesti iskola egy kis jelenetet hozott magával, Hófehérke történetét ismerhettük meg természetesen németül és egy kicsit másképpen, mint ahogy a mesekönyvekben található. A legérdekesebb talán az volt, hogy a műsor felénél kicsit megmozgattuk a közönséget. Iskolánk negyedik osztálya egy német dallal megtornáztatta, majd megvonatoztatta a közönséget.

Erre a napra egy kiállítást is terveztetek, nem is akármilyet.

Ez már egy régi vágyunk volt, de a jó dolgok megszületéséhez idő és kellő energia is szükségeltetik. Most minden összejött. Az volt a vágyunk, ami most megvalósult, hogy az iskola emeleti zsibongójában alakítsunk ki tájház híján egyfajta helytörténeti kiállítást, természetesen sváb jellegűt. Ezért hirdettük meg a tárgygyűjtő versenyt. Fergeteges siker volt az is, az egész falu megmozdult a pincétől a padlásig, szomszédoktól, barátoktól és mindenhonnan elhozták a régi tárgyakat, amelyeket lelkes német szakos kolleganőnk rakott aztán rendbe, tematizálta helyiség szerint. Merthogy megjelenítünk egy szobát, megjelenítjük a régi iskolát, mivel vannak száz éves iskolapadjaink is, megjelenítünk egy korabeli konyhát, egy présházat és egy kamrát.

Néhány tárgyat fel tudnál említeni ebből a kiállításból, ami számotokra is meglepetés volt?

Nagyon sok meglepetés volt, számomra is. Volt olyan tárgy is, amiről azt sem tudtam, hogy eszik-e, vagy isszák. Amire igazán büszkék vagyunk, hogy előkerültek régi tankönyvek, gót betűs tankönyvek. Előkerültek gót betűs bibliák, csodálatos gyöngy díszítésű szentképek, és a konyhába minden olyan érdekesség, amit a korabeli emberek használtak. Ezen kívül gyerekjátékok is láthatóak. Van egy külön asztalkánk, amire azok a tárgyak kerültek, amit a vendégek hoztak. Csodálatos volt a hozzáállásuk. Volt, aki a saját múzeumából hozott el nekünk egy népviseletes babát, volt aki albumot, naptárt, falra akasztható képeket hozott, hogy gazdagítson minket.

Mi lesz ennek a gyűjteménynek a sorsa?

Mi azt tapasztaljuk, hogy a diákoknak nagyon tetszik. Nem bántják, nem piszkálják, és élvezik ezt a fajta újkörnyezetet. Ezt a szó szoros értelmében állandó kiállításnak tekintjük, megpróbáljuk népszerűsíteni is, és bárkit szívesen látunk, hogy tekintse meg. Az értékesebb tárgyakat abban az esetben, ha bérbe adjuk az iskolát, zárt szekrényben óvjuk.

Egy kiadvánnyal is készültetek erre a napra.

Igen, minden öt évben kiadunk egy ünnepi kiadványt, az idén ez rendkívül hangulatosra és színesre sikerült. A legnagyobb élmény számomra az, ahogy bogarásszák a gyerekek, és keresik, fedezik fel saját magukat a különböző rendezvények képsorain. A kiadvány apropója természetesen az, ami már elhangzott, hogy mennyi kerek évfordulónk volt ebben az évben. Ebben a kis füzetecskében felsoroljuk az elmúlt öt évben végzett diákokat, itt tanító, vagy tanított tanárokat és az elért eredményeket. Ez magában foglalja az alapfokú művészetoktatás eredményeit, a tanulmányi versenyek eredményeit, a sporteredményeket egyaránt. Adunk egy rövid falu-, iskolatörténetet, és megemlékezünk természetesen Szőnyi Istvánról is.

Az iskola kerek évfordulós rendezvénysorozata ezzel nem ért véget, mert egy uniós forrásból megvalósuló program részesévé is vált.

Nyitott kör, nyitott közösségek, ez annak a TÁMOP-os pályázaton belüli projektnek a neve, aminek részévé váltunk roppant érdekes módon. Tavaly év végén felkeresett a szentendrei Nyitott Kör Egyesület, és azt a kérést fogalmazta meg, működnénk-e velük együtt, részt vennénk-e ebben a pályázatban. Örömmel mondtunk igent, mert olyan területekkel gazdagítja iskolánkat, amelyért érdemes dolgozni. Ők adták be a pályázatot, és szerencsére nyertek is, ezért november 17-én meg is tartottuk a nyilvános, ünnepélyes rendezvénynyitót.Mit hoz ez a projekt az iskolának, miért volt érdemes ebbe beszállnotok?

Sokat. Először is hoz egy lendületes fiatalokból álló civil szervezetet, akik másféle gondolkodásmódjukkal, másféle módszertárukkal kitágítják számunkra a világot. Mivel? Kitágítják például a verbális művészetekkel. Ez eddig nem jelent meg iskolánkban, ugyanis négy területen működünk közre. Ebből egyik a színjátszó szakkör, vagyis a drámapedagógia eszközeivel először is egyfajta közösségformálást végeznek, majd pedig reményeink szerint megjelenik a színjátszás is az iskolában. Gazdagítják a programjainkat az úgynevezett életvezetési szakkörrel, lehetővé teszik például egy helyi erdei iskola szerű program végrehajtását. Fókuszba kerül végre a tehetség, a tehetség azonosítás, a tehetség gondozás szervezett, pontos formában, és reményeink szerint elérjük azt, hogy idén ingyenes és sokszínű táborunk lesz év végén.

Meddig tart ez a program?

A program másfél éves időtartamú, úgyhogy jövő március körül ér véget.

A Nyitott Kör Egyesület által menedzselt, közel 37 milliós támogatással megvalósuló projektről az egyesület elnöke, Meszlényi-Bodnár Zoltán tájékoztatta televíziónkat.

A Nyitott Kör Egyesület 2005. őszén indult tevékenységével, és 2007-ben lett igazából egyesület. Alapvetően színházi neveléssel, drámapedagógiával, diákok, gyerekek, fiatalok fejlesztésével foglalkozunk drámás eszközökkel. A színházi nevelés annyiban egy különleges műfaj, hogy a színház és a drámapedagógia egyszerre van jelen. Tehát nem pusztán egy színházi előadást játszunk el miután beszélgettünk a gyerekekkel, hanem az, ami a színházi történetben előkerül, mint probléma, vagy mint téma, annak kapcsán játszunk tovább közösen a diákokkal. Ezt a tevékenységünket eddig pályázati forrásokból finanszíroztuk Szentendrén, Budapesten és Pest megyében, és úgy éreztük az elmúlt évben, hogy megérett az egyesületünk arra, hogy próbáljunk egy komolyabb projektbe belevágni. Ekkor találtuk meg a Társadalmi Megújulás Program Építő közösségek című kiírását, amely nagy lehetőség számunkar, mert a színház és a színházi nevelés, vagy drámapedagógia mellett színjátszással is foglalkozunk, színjátszó köröket is szeretnénk indítani, amire pályázni lehetett ebben a programban. Amikor a pályázaton való indulást elhatároztuk, akkor partnereket kerestünk. Mivel az egyik kollégánknak kapcsolata volt Zebegénnyel, ezért megkerestük Bárdos-Bartók Szilvia igazgatóasszonyt, aki nagy örömmel csatlakozott hozzánk és készségesen segített a pályázat kialakításában, tervezésében.

Az első lépésben egy igényfelmérést végeztünk, megkérdeztük a 4-7 osztályosokat, mit szeretnének. Végeredményben egy színjátszó szakkört, egy életvezetési szakkört és tehetséggondozási alkalmakat terveztünk indítani, illetve egy nyári tábort szervezünk az alsósoknak. Nagy reménykedéssel nézünk a következő 18 hónap elé, mert októberben kiderült, hogy a pályázat támogatást nyert. Ennek keretében 14 szakkört tudunk indítani, négy tehetséggondozó alkalmat, négy tábort illetve egyéb kompetenciafejlesztő alkalmakat szervezünk majd. Zebegény mellett Szentendrén és Dunabogdányban is tartunk szakköröket. Szentendrén színjátszó-, média- és képzőművészeti szakkört indítunk. Dunabogdányban a Figyelj Rám Közhasznú Egyesülettel van már egy régebbi kapcsolata a Nyitott Kör Egyesületnek, és ott korábban a Cserebogár csapat egy fogyatékos fiatalokból álló színjátszó és drámajáték csoport indult el, amit az elkövetkező másfél évben a pályázat keretében tudunk majd működtetni, és bízunk abban, hogy ez komoly előrelépést jelent majd. Mivel itt már elindult a munka, jelenleg is készül egy színdarab, amit majd a dunabogdányi művelődési házban december 17-én a karácsonyi ünnepség keretében nézhetnek meg az odalátogatók.

E kis kitérő után most visszatérünk az igazgatóasszonyhoz, akit a zebegényi Szőnyi István Általános Iskola ezévi hátralévő programjairól kérdeztünk.

Erre az évre mit terveztek még itt az iskolában?

Ebben az évben most már elcsendesedünk egy kicsit. Közeledik a karácsony, ezért az adventi meseolvasó programunk indul el. Minden reggel mesével és finom falatokkal várjuk a gyerekeket, majd december 20-án a 100 éves templomban adunk egy ünnepi hangversenyt.