A takarék- és hitelszövetkezeti mozgalom egyébként Németországból indult el. A takarékszövetkezetek megteremtője Hermann Schulze-Delitzsch volt, aki az első kölcsönös hiteltársaságot 1850-ben alapította. Célja az volt, hogy megoldja a városi kisiparosok és kiskereskedők hitelgondjait. A vidéki (hitel)szövetkezetek atyja pedig Friedrich Wilhelm Raiffeisen, aki az uzsorások által nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is elnyomott vidéki lakosságot a szövetkezés útján kívánta felemelni. Tulajdonképpen e két ember hozta létre a napjainkban is eredményesen működő szövetkezeti bankokat. A szövetkezés eszméje igen hamar eljutott Magyarországra. A Schulze-Delitzsch elgondolásai nyomán szerveződő első hitelegyleteket és szövetkezeteket az erdélyi szászok hívták életre a XIX. század második felében – elsőként 1851-ben Besztercén, majd Nagyszebenben és Kolozsvárott.

Az ezt követően Pest megyében indult hitelszövetkezeti mozgalom sikerre vitele Gróf Károlyi Sándor földbirtokos nevéhez fűződik. Az ő elnökletével 1886-ban megalapították a Pestvármegyei Hitelszövetkezetet, melyet 1894-ben országos központtá fejlesztettek Hazai Szövetkezetek Központi Hitelintézete néven. A szövetkezetek az 1875. évi Kereskedelmi Törvény alapján működtek. A gyorsan fejlődő és erősödő hitelszövetkezeti mozgalomra támaszkodva Károlyinak és társainak sikerült elérnie, hogy 1898-ban önálló törvényt hozzanak a gazdasági és ipari szövetkezetekről. A törvény alapján megalapították az Országos Központi Hitelszövetkezetet. A hitelszövetkezetek alacsonyabb hitelkamatokat alkalmaztak az egyéb hitelintézetekkel szemben, s ezáltal jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a falvakból kiszorult a hiteluzsora és országosan mérséklődtek a hitelkamatok. A két világháború közötti időszakban a hitelszövetkezetek döntő szerepet játszottak a más típusú, termelői, fogyasztói és értékesítési szövetkezeti központok, mint például a Hangya Szövetkezet megszervezésében és azok fejlődésében.

1905-ben Tahitótfaluban is megalakult egy Hitelszövetkezet. A II. világháború kezdetén már 1499 hitelszövetkezet működött az országban, közel 800.000 taggal. A háborút követően aktívan bekapcsolódtak az újjáépítés finanszírozásába. Azonban 1947-től a hitelszövetkezetek funkcióit átvette a a Magyar Nemzeti Bank és az OTP. Az ötvenes évek elején történt államosítást követően 1956-ban alakulhattak újjá, immár takarékszövetkezet néven, korlátozott jogosítványokkal. A Dunakanyar Takarékszövetkezet 1960. novemberében alakult, működését 1961. május 2-án kezdte meg. A Felvidékről Dunabogdányba került Varsányi István, Franta Dezső és Láng Mihály járták végig a falut, hogy tagokat toborozzanak. Végül sikerült az alapításhoz szükséges 100 főt összegyűjteni, akik hajlandóak voltak a 100 forintos részjegyet is megvásárolni. Ma már 13 kirendeltséget működtet a Szövetkezet, 940 millió forint a saját tőkéje, betétállománya meghaladja a 11 milliárd forintot, ügyfeleinek száma pedig több mint 12 ezer, és a mai elvárásoknak megfelelő, modern banki szolgáltatásokat nyújtja.

A visegrádi fiókban Szőnyi Zsuzsa és Wegroszta Gyula segítségével nyílt kiállításon az érdeklődők megtekinthették azokat a dokumentumokat, nyomtatványokat, eszközöket, melyeket az eltelt időszakban használtak a Takarékszövetkezet munkatársai. Ezt követően az ünneplők átvonultak a közeli Sirály étterembe, ahol együtt ünnepelték meg a kerek évfordulót. Itt Rudolf Jánosné, a Takarékszövetkezet elnök ügyvezetője köszöntötte a meghívottakat, köztük a korábbi elnököket Bártfai Sándort és Knáb Mihálynét, valamint a megjelent alapítótagokat, Lakatos Györgyöt, Fabi Sándornét, Teisl Józsefnét és Borda Antalnét, akiknek emléklapot adott át.

A meghitt ünnepségen a Takarékszövetkezet dolgozóinak gyerekei szereplésükkel színesítették a műsort, és átadták a kiváló takarékszövetkezeti dolgozó díjakat. Az est folytatásában kötetlen beszélgetés, szórakozás és közös vacsora következett.