Gróh Dániel bevezetője után Mezei Anna, az Áprily Lajos Általános Iskola nyugalmazott igazgatója és Schmidt Anna az iskola tanára a római nevelés eszmerendszeréről és három korszakáról beszélt a hallgatóságnak. Az első, a nemzeti nevelés időszakában elsősorban a család, a fórum és a katonaság voltak a legfontosabb helyszínei a fiatalság nevelésének. A fiúk nevelését 7 éves koruktól az apák vették át az édesanyáktól. Számolni, írni, olvasni tanították, majd politikai, katonai ismereteket szereztek 17 éves korukig. A lányok a családban maradtak és az elemi tudás megszerzése mellett leginkább az anyai szerepet tanulták meg az idősebbektől. A római kori neveléstörténet következő korszakaiban megjelentek az intézmények, előbb a magániskolák terjedtek el, később pedig átvették a görög iskolarendszert, melyben az elemi ismereteket a "ludus"-ban, a középszintű tudást  a grammatikai-, míg a legfelsőbb szintű képzést a retorikai iskolában szerezhették meg a gyermekek. A római kori nevelés vezéreszméi voltak a virtus, a tisztelet, a méltóság, a hírnév és az átfogó ismeretek megszerzése. Miután a birodalom hatalmasra duzzadt, igen sok hivatalnokra volt szükség, akik a császár parancsait közvetítették, ezért jogi, nyelvi, grammatikai és dialektikai ismeretekre kellett szert tenniük. Elvárás volt a szilárd erkölcsi tartás, ez a római nevelés alaptétele. Az ekkor oktatott hét szabad tudomány a grammatika (azaz, a nyelvtan),  a retorika (vagyis a szónoklattan), a dialektika (tehát a logika), az aritmetika (azaz a mennyiségtan), a geometria (vagyis a mértan), az asztronómia (tehát a csillagászat) és a zeneelmélet. Bár nem volt ritka a testi fenyítés, az egyik leghíresebb császári nevelő Quintilianus elítélte azt és vallotta, hogy a kisgyermek nevelését alapvetően a környezete határozza meg, fontos, hogy szép beszédet halljon, ami fejleszti őt. Fontosnak tartotta, hogy a tanulás ne nyűg, hanem öröm legyen a gyermek számára és elvetette a puha nevelést, úgy vélte  a szelíd bánásmód a lélek és a test erejét egyaránt megtöri.