Kétnapos tanácskozás a Lővérekben
Az első napon az IPOSZ és a kis- és középvállalkozásokat képviselő európai ernyőszervezet, az SMEunited közösen hívott össze nemzetközi konferenciát a soproni Hotel Lővérbe. A Vision 2040 sorozat részeként megrendezett tanácskozás címe – „A kézművesek és a KKV-k jövőképe 2040-re Közép- és Kelet-Európában” – jelezte a tétet is: bolgár, lengyel, szlovák és cseh partnerekkel közösen fogalmazták meg, milyen irányba mozduljon el a brüsszeli kisvállalkozói politika.
A vezérgondolat az európai kkv-szabályozás alapelve volt: gondolkozz először kicsiben. Németh László, az IPOSZ elnöke szerint ez ma inkább papíron létezik, mint a gyakorlatban – a cél az, hogy a kisvállalkozások ne utólag ismerjék meg a rájuk vonatkozó jogszabályokat, hanem részt vegyenek a megalkotásukban. A résztvevőket Sopron önkormányzata részéről Magas Ádám köszöntötte; előadóként felszólalt Véronique Willems, az SMEunited főtitkára, valamint Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke.
Másnap ugyanott ült össze a szövetség XLIV. közgyűlése. Az érdemi napirend – beszámolók, költségvetés, feladatterv – előtt azonban ünnepélyes rész következett: az Országos Elnökség IPOSZ-díjjal, illetve a negyven éves kisipari-vállalkozói munkát elismerő kitüntető oklevéllel köszönte meg három iparos évtizedeit.
„Miközben napirendi pontokról, költségvetésről, beszámolókról és határozatokról beszélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy minden eredmény mögött emberek állnak” – mondta köszöntőjében az elnök.
A titkár, aki visszaszerezte az iparosok házát
Banyár Tamás 2012 áprilisa óta, vagyis tizennégy éve titkára a Mosonmagyaróvár és Vidéke Ipartestületnek. Az élelmiszeripar felől, a helyi tejgazdasági kutatóintézetből érkezett a szakmai közösség élére, és saját megfogalmazása szerint a helyi iparosokkal való kapcsolattartás lett a lelkének való feladat.
Pályájának legfontosabb ügye mégis egy hosszú jogi küzdelem volt. A mosonmagyaróvári iparosszékházat 1937-ben maguk az iparosok építették, a második világháború után azonban államosították, a tulajdonjogot bizonyító iratok pedig évtizedekre eltűntek.
„Kézen-közön eltűntek a dokumentumok” – fogalmazott a titkár. Az áttörést 2017-ben néhány mondatos, több évtizedes önkormányzati képviselő-testületi jegyzőkönyvek előkerülése hozta meg: ezek bizonyították, hogy az ingatlan soha nem került ki az iparosok tulajdonából. A felújított székházat 2019-ben vehette birtokba a közösség.
A ház azóta közösségi funkciókat is ellát. Mivel az iparosok hétköznap délután dolgoznak, és így a megyei véradásokra nehezen jutottak el, az ipartestület a saját épületét ajánlotta fel az Országos Vérellátó Szolgálatnak – évente két alkalommal, tavasszal és ősszel, forró virslivel és hideg sörrel kiegészítve. A járvány idején pedig néhány hét alatt csaknem húszmillió forintot gyűjtöttek össze egy kerekeken mozgatható röntgenberendezésre, amelyet a mosonmagyaróvári Karolina Kórháznak adtak tartós használatba.
A soproni ülés volt Banyár Tamás utolsó közgyűlése titkárként: egészségi okokból május végével nyugdíjba vonult, és átadta a feladatkört utódjának. Elismerését Németh Lászlótól és Winkler Károlytól, az ipartestület elnökétől vette át.
A festőmester, akit meglepett a saját díja
Szőke Ferenc mintegy harmincöt éve dolgozik szobafestő vállalkozóként, több embernek adva munkát. Keze nyomát Kunszentmiklós és térsége legfontosabb szakrális és közösségi terei őrzik: templomok, múzeumok és műemléki épületek. A rekonstrukciós és a díszítőfestés áll hozzá a legközelebb – gyerekkorában festőművész szeretett volna lenni, és ma naiv festőként is alkot.
Két évtizede tanít a kiskunlacházi szakképző intézményben, jelenleg szakrajzot. Mint mondja, az órákon gyakran nem is a szakmáról beszél.
„Nem is feltétlenül a szakmára térek ki, hanem a becsületre, a szakmaiságra, vagyis az igényességre. Mert ha ezek nincsenek, akkor mindegy, mit csinál az ember” – fogalmazott.
Az idei évtől ő vezeti a több mint százharminc éves kunszentmiklósi ipartestületet; kitüntetését saját szakmai szervezete, a Szobafestő-Mázoló-Tapétázó Országos Ipartestület kezdeményezte. Az elismerés váratlanul érte.
„Ez a kitüntetés egy kicsit meglepetés is volt számomra. Felemelő érzés” – mondta, hozzátéve, hogy hazaérve megkeresi az elődjét, és megköszöni neki, hogy rábízta az ipartestület vezetését.
Ötven év az iparban, negyven év ipartestületi szolgálat
Tóth Imre 1976-ban kezdte az ipar gyakorlását – éppen fél évszázada. Épületbádogos szakemberként negyven éve, a tagság bizalmából vezeti a Mezőkövesd és Vidéke Általános Ipartestületet, az IPOSZ méltatása szerint az országban egyedülállónak mondható módon: elnöki szolgálatáért a tiszteletdíjat sem fogadta el.
Az elismerést nem magának tulajdonítja. „Én kaptam ezt a kitüntetést, de ez mindannyiunk elismeréséről szól” – mondta, és munkatársainak, tagtársainak mondott köszönetet a bizalomért.
A közösségi munka indíttatását a családból hozza. Tizenegy testvér közül nőtt fel, és arról beszélt, hogy az élete arról szólt, kinek hogyan tud segíteni.
„Tizenkét gyereknek kellett volna leülni egy asztalhoz, de nem volt ilyen asztalunk. De volt szeretet, ami összetartott bennünket” – idézte fel a gyerekkorát.
A mezőkövesdi ipartestület 2026-ban ünnepli fennállásának száznegyvenedik évfordulóját. A jubileumra készülve Tóth Imre előkereste a szervezet alapítás korabeli ereklyéjét: egy nemzetiszínű szalagot, amelyet az első elnök felesége hímzett aranybetűkkel. A felirat így szól: emberi a munka, isteni az áldás.