- Több napnyi idő, rengeteg méz, liszt, cukor, kakaópor és több tucatnyi szorgos kéz kell ahhoz, hogy időben megsüljön a mesefalu alapjául szolgáló temérdek mennyiségű mézeskalács, amelyet aztán cukorhabbal ragasztanak össze házzá, templommá, fenyővé, emberfigurává - magyarázta Szinte Edit. Szerinte már tavaly is majdnem ugyanolyan hangulatot tudtak varázsolni Sződligetre e sajátos építménykompozícióval, mint amiért sokan advent idején nyugati szomszédainkat rohamozzák.
    - No persze nálunk mindezt kicsiben képzeljük el - fűzte hozzá, majd felidézte a tavalyi, hatvan mézeskalácsházból és egyéb "kellékekből" összeállított, terepasztalokra helyezett mini falu emlékét.
     - Olyan volt, mintha a porcukorhavas tájon Szent Miklós szánja siklott volna a süveges házak és fenyőfák között. A csúcsos templomtorony, a babapiskóta-farakások, a téli életképek és a mézeskalács fűszeres illata, meg a gyertyafény látványa mindenkit kiszakított kicsit a szürke hétköznapokból. Segített a feltöltődésben, a karácsonyra való ráhangolódásban, hisz épp ez az adventi időszak lényege - húzta alá.
    
Végtelen fantázia         
    
    A pingpongasztalokra telepített és a Sződliget központjában lévő plébánián kiállított mini falu tavalyi hatvan háza idén legalább 100 épületet terveznek a helyi gyerekek és szülők - tért át a pár napja kezdett előkészületekre a szervező.
    Mint mondta, akciójukra most a helyi vállalkozók is "rámozdultak": többen ajánlottak alapanyagot (amelynek 40 százaléka méz), és a sütésbe is sokkal többen bekapcsolódnak majd. Az első nagy adag tésztát - a házak alapjaihoz, valamint a különféle figurákhoz - már meg is sütötték a sződligeti óvoda konyháján, miközben az iskolában mézeskalácssütő versenyt hirdettek meg, hogy aztán az "intézményesen" és az otthon készített illatos anyagot ragasztani, illeszteni, faluvá alakítani lehessen.
    - Az óvodások, iskolások, szülők és nagyszülők fantáziája végtelen, épp ezért korábban szinte minden ház különbözőre sikeredett: volt közöttük csipke- és skandináv mintás, rénszarvasos, tulipános, rokokó stílusú, sőt Jancsi és Juliska cukorházában is gyönyörködhettek a nézelődők - elevenítette fel a tavalyi hangulatot Szinte Edit. - Idén még többet, még szebbet szeretnénk!
    Örömmel újságolta, hogy mivel az eladásra kínált darabok cégajándéknak is kitűnőek, a napokban már be is jelentkezett egy vállalkozás, amelyik vásárolna tőlük.
    Egyébként bárki más is hazaviheti jelképes összegért a település központjában december 3-án és 4-én kiállított mézeskalácsfalu "alkatrészeit". Nyilván nem azonnal, hiszen akkor mi maradna a nézelődőknek. Az egyes házakat jelképező számokat lehet zsebre tenni, majd a számokért cserébe mindenki megkaphatja a megvett darabot, miután szétbontják a mesefalut. A szintén mézeskalácsból készült karácsonyfadíszek, adventi koszorúk és egyéb apróságok természetesen azonnal elvihetők - avatott be a kulisszatitkokba beszélgetőpartnerem.
    - Ha további partnereket tudnánk megnyerni az ügynek, a későbbi években akár Sződliget egészét "beépíthetnénk"mézeskalács figurákkal, és olyan díszbe öltöztethetnénk a falut, mint a legnívósabb külföldi vásárokon szokás - sóhajtott a szervező, hozzátéve, hogy rajtuk, illetve a sütő kapacitáson biztosan nem múlna a dolog.
    - Egyelőre azonban maradjunk a realitásnál, és örüljünk annak, amit a mostani összefogással előteremthetünk - tért vissza a jelenbe. - Boldoggá tenne, ha minél több mosolygó és csodálkozó arcot látnánk a hét végén Sződliget központjában, ahol "kicsiben" és "illatos kivitelben" mutatjuk majd meg a karácsonyra készülő vendégeknek ezt a szép települést.