Ennek oka az volt, hogy 1849. augusztus 13-án letette a fegyvert  az oroszok előtt Világosnál. A szabadságharc elbukott, őt pedig sokan árulónak nyilvánították. Tették ezt annak ellenére, hogy katonai és stratégiai húzásait a mai napig emlegetik a hadtörténettel foglalkozó szakemberek. Az egykori fővezér az 1870-es évektől 1916-ban bekövetkezett haláláig élt Visegrádon. Visszavonulása után filozófiai és más műveket tanulmányozott. A legnagyobb örömöt azonban a kertészkedés jelentette számára. Gróf Péter régész, muzeológus, a megemlékezés szervezője elmondta, hogy Görgey Artúr ekkor már nem hadvezérként, hanem politikusként és a szellemi élet meghatározó alakjaként élt a köztudatban. Az őt körülvevő irodalmi világ a városnak egy olyan kincse, amit érdemes minél alaposabban megismerni. A megemlékezésen a dunabogdányi fúvósok előadásában csendült fel a Görgey-induló, amely kevésbé ismert, mint a Kossuth Lajosról vagy Klapka Györgyről elnevezett nóták.