Hol halt meg Petőfi és hol lehet végső nyughelye? Melyik sírba helyezték Gyóni Géza földi maradványait? Bizonyára Önök is találkoztak már ezekkel a kérdésekkel az elmúlt évtizedek során. Számos olyan téma, melyekről irodalom- és hadtörténészek, régészek és a téma után érdeklődő laikusok hosszú vitákat folytattak és folytatnak még ma is. Aki ellátogatott a visegrádi Együtt Kulturális Egyesület legutóbbi előadására, több mint kielégítő választ kaphatott ezekre a kérdésekre Kovács Lászlótól, a Magyar Tudományos Akadémia régészeti doktorától. Az MTA Régészeti Intézetének nyugalmazott igazgatóhelyettese előadásában Petőfi és Gyóni Géza nem mint költő, hanem mint katona jelentek meg. A magyar irodalom két meghatározó személyisége régészeti szempontból azért jelentős, mert egyiküknek sem ismert végső nyughelye pontosan. Kovács László három témáról beszélt, Petőfi haláláról az 1849. július 31-i fehéregyházi ütközetben, a szibériai Petőfi kérdésről, hogy valóban eljuthatott-e a költő hadifogolyként Barguzinba, valamint az első világháborúban hadifogságba esett Gyóni Gézáról és az ő végső nyughelyéről Szibériában.

Petőfi őrnagyi rangban, de civil ruhában vett részt a szabadságharc egyik utolsó ütközetében. A 19. század során, a fényképezés feltalálásának időszakában a költőt csak versein keresztül ismerték, de kevesen tudták, hogyan néz ki valójában. Csak néhány festmény és dagerrotípia maradt fenn róla, így a visszavonulás során a gyalogszerrel menekülő költővel senki sem törődött. Elestének pontos helyére így csak néhány szemtanú elbeszélése alapján lehet következtetni. Egy osztrák főtiszt August von der Heydte emlékirataiban megemlítette, hogy látta Petőfit. A császári udvar felé tett jelentésében és visszaemlékezésében sem írta le egyértelműen, hogy ő a költőt látta holtan feküdni az út szélén, de önmaga meg volt róla győződve.

August von der Heydte 1874-ben ismét papírra vetette emlékeit a fehéregyházi csatával és Petőfivel kapcsolatban. Ebben a dokumentumban cáfolta, hogy az orosz cári csapatok hadifoglyokat vittek volna Oroszországba. Ha ejtettek is foglyokat a kozák csapatok, azokat egy előzetes megállapodás értelmében kiszolgáltatták az osztrák haderőnek, így kizárt, hogy a költő eljuthatott Szibériába – mondta Kovács László. Heydte emlékiratában Petőfi nyughelyére is kitért, feltételezte, hogy a költőt ott hantolták el, ahol ő holtan látta. Irataiban egy szökőkutat említett. Ezt a 19. század második felében és a 20. század folyamán több antropológus és kutató rekonstrukcióval próbálta behatárolni. Feltételezhető, hogy a Heydte féle szökőkút, azt az Ispánkutat jelölte, ahonnét a vizet szállították a közeli Haller uradalomba. Több amatőr kutató is foglakozott már a témával, de 100%-os magyarázatot a felmerülő kérdésekre máig senki sem tudott adni. Az biztosnak tűnik – mondta Kovács László egyetemi doktor -, hogy Petőfi Sándor halálos sebet kapott a csatában, vagy az azt követő visszavonulás során és valahol Fehéregyháza határában temették el. Akik a barguzini utat és Petőfi szibériai életét próbálták bebizonyítani, mindig beleütköztek abba a problémába, és tudományos megalapozottsággal sohasem tudták alátámasztani, hogy Petőfit az orosz cári csapatok hadifogolyként Szibériába vitték volna. A másik hiba, melyet Schwiegel Ferenc, Barátosi Lénárth Lajos és Sándor József, majd az ő munkásságukat adaptáló kutatók elkövettek, hogy a barguzini 7-es sírban feltárt lelet egy női csontváz. Ezt a magyar szakemberek mellett, orosz és amerikai kollégák is alátámasztották – mondta Kovács László, aki az akadémia által kinevezett mindhárom Petőfi bizottságban személyesen is részt vett.

Gyóni Géza esete különbözik Petőfiétől, így eltérő módon kell keresni és másféle kutatási módszer kell hozzá. A költő az I. világháború során 1914-ben Przemyslnél fogságba esett és hadifogolyként tényleg Szibériában raboskodott öccsével együtt. A Jenyiszej folyó partján fekvő Krasznojarszkba vitték őket, itt hunytak el mind a ketten, Gyóni Géza éppen a 33. születésnapján 1917-ben. Pontosan tudni, hogy melyik temetőben lettek eltemetve, a feljegyzések szerint Gyóni Gézára még egy hordó abroncsát is ráhelyezték, hogy az esetleges későbbi exhumálás során könnyebb legyen azonosítása. Kovács László mégis több problémára hívta fel a figyelmet esetével kapcsolatban.

Gyóni Gézáról tehát tudni, hogy melyik temetőben nyugszik, de nem tudni pontosan melyik sírban, mert az egykori hadifogoly temetőt beépítették már. Folytak-e a pravoszláv szertartás szerint rátemetések és exhumálások, ha igen akkor pedig hogyan? Sok kérdés ami máig megválaszolatlan és nem tudni, hogy valaha lesz – e rá pontos magyarázat – mondta Kovács László előadó a Magyar Tudományos Akadémia nyugalmazott doktora. A visegrádi Együtt Kulturális Egyesület rendezvényének végén Kálazy László emlékezett vissza a tavaly nyáron elhunyt idősebb Cseke Lászlóra, élete fontos mérföldköveinek felidézésével.