Mint azt a hallgatóság megtudhatta, Dr. Dobos Irma duplán ajándékozta meg a várost, hiszen jelentős szerepe volt a hévíz feltárásában, 2009-ben pedig harangot adományozott a református templom számára.

A hévízkút története az 1950-es évekig nyúlik vissza – emlékezett Dobos Irma előadásában. A Bős-Nagymarosi Vízlépcső tervezésekor a Vízügyi Tervező Vállalat egy felvonulási épületet létesített a Lepence-patak bal partján. Miután ez a munka abbamaradt, 1967-ben a VIZITERV épületét a Vízkutató és Fúró Vállalat vette át. A két épületből Alkotóházat és Talajmechanikai Laboratóriumot alakítottak ki. Az alkotóházat Zsigmondi Vilmosról nevezték el, aki kiváló tudós, bányamérnök volt. Ő volt a tudományos mélyfúrás megalapítója, nevéhez fűződik a harkányi, margitszigeti, városligeti mélyfúrás is.

Az ötvenes-hatvanas években született meg az elhatározás, hogy Visegrádnak hévízkutat adnak. A terv megalapozottságát Lengyel Endre geológus, és Vendl Anna kutatásai adták. Lengyel Endre mikroszkóppal vizsgálta kb. 600 méterig az andezitréteget és megállapította, hogy triász mészkő szemcséket tartalmaz. Vendl Anna a Visegrád környéki forrásokat kutatta, és arra az eredményre jutott, hogy vizüknek összetétele karsztvíz jellegű.

1973. május 2-án állították fel a fúróberendezést a Földtani és Vízügyi Hivatal közös finanszírozásában, de támogatta a fúrást a Pilisi Parkerdő Gazdaság és a Nagyközségi Tanács is. 1200 méterre tervezték a fúrást, de ez a mélység kevésnek bizonyult. Tovább fúrtak száz métert és ott találták meg kb. 17 méteren a jó minőségű, kb. 39-40  fokos jelentős mennyiségű vizet, melyből 1900 litert adott a kút percenként.

Dr. Dobos Irmát kérték fel a víz hasznosításának megtervezésére. Egy kisebb medencét töltöttek fel először a Vízkutató területén, majd kb. 1,5-2 km-es vezetéken Gizella-telepre is juttattak belőle egy kültéri medencébe.

1977-ben épült meg a Lepence Strandfürdő 2 medencével, amely 1982-ben egy háromkaréjos gyógymedencével egészült ki.

1994-ben ásványvízzé nyilvánították a visegrádi vizet, majd ezt követően 1997-ben palackozó üzem létesült. 2002-ben a hévíznek azt a részét, amely Gizella-telepre került az Országos Gyógyfürdő Igazgatóság gyógyvízzé minősítette.

2005-ben felszámolták a Vízkutató területén lévő építményeket, helyükön négycsillagos szálloda épült.

Jelenleg a strandfürdő nem üzemel, helyén régészeti kutatásokat végeznek.

Dr. Dobos Irma geológus hangsúlyozta, nagyon fontos, hogy a kutat és a hévizet megmentsék.

Tósné Lukács Judit hidrogeológus a kút védettségvizsgálata és védőidom kijelölése kapcsán felmerült anomáliákról beszélt a hallgatósághoz. Elmondta, hogy az új üzemeltető 2004-ben vette át 99 évre a kút üzemeltetési jogát, és megvásárolta a palackozó tulajdonjogát. A jogokkal azonban kötelezettségek is járnak, el kell látnia vízzel a strandot, a Gizella-telepi kórházat, a szállodákat, gondoskodnia kell a vízbázis védelméről.

Az üzemeltető beadta védőidom kijelölő tervét a Vízügyi Felügyelőségre, az ezzel kapcsolatos határozat 2009. novemberében emelkedett jogerőre. A határozat értelmében a kijelölt területen csak úgy lehet bármilyen tevékenységet folytatni, hogy az ne veszélyeztesse a kút vízhozamát. Másik kút létesítése környezeti hatástanulmány elkészítését követően csak úgy lehetséges, ha az másik vízadó réteget használ fel.

A K7-es kút korábbi üzemeltetője, a kút közelében egy másik kút fúrására kért engedélyt, amely – Dr. Dobos Irma és Tósné Lukács Judit véleménye szerint – veszélyeztetheti a meglévő kút vízminőségét és vízhozamát. Erre hívták fel a figyelmet az előadás végén.