Ezt a hagyományt a 18. században betelepült németek hozták magukkal, mely Schandl Lajosnak, a sváb hagyományok kutatójának és a Német Nemzetiségi Önkormányzatnak köszönhetően éledt újjá több mint két évtizede.

A sajbázáshoz a tűz és a vállalkozó kedvű ifjak mellett kb. 10-12 cm átmérőjű nem túl száraz fakorongokra van szükség. A tűzben a faháncs lángra kap, és amikor a korong elkezd izzani egy nyers mogyoróbot segítségével ki kell venni a tűzből. A sajbát az Apátkúti-patak jobb oldali dombjáról dobták le a fiúk a patak felé, miközben az általuk kiválasztott leány nevét kiabálták. A lányok lenn a völgyben várták a tüzes korongokat, és mialatt a patakban kioltották a korong tüzét, számolták, ki hányat kapott.