A lelkész arról beszélt, hogy a kemény hidegtől elszokott mai embernek már a mostanában tapasztalt mínuszokban is elered a könnye, a Don-kanyarban harcoló katonáknak viszont -40 fok körüli hőmérsékletekkel kellett megküzdeniük.  A Szovjet Hadsereg Don-kanyari hadműveletének megindításának évfordulóján évek óta G. Szalai István mondja el gondolatait Tahitótfaluban. Mivel a helytörténész betegség miatt idén nem tudott részt venni a megemlékezésén, ezért Árvavölgyi Béla lelkész tolmácsolta szavait. A szövegben Vas Albert, valamint Gyóni Géza művéből idézett, és kiemelte nehéz ismétlések nélkül megírni egy emlékbeszédet, mert a fájó tényeket mindig ismételni kell.  

A megemlékezés és a mécsesek elhelyezését követően a Népházban folytatódott a program, ahol Babucs Zoltán Üzen a front címmel tartott előadást. A hadtörténész A magyar 2. hadsereg és a hátország 1942 és 43 közötti kapcsolattartásáról beszélt.  Elmondta, a nehéz körülmények között harcoló katonák és a munkaszolgálatosok is küldhettek haza szeretteiknek táviratot, képeslapot, illetve pénzutalványt, azonban küldeményeiket kemény cenzúrának vetették alá. 

Babucs Zoltán egyik témája Cs. Németh László főhadnagy hagyatéka volt. Az egri hivatásos tiszt fotóalbumát az özvegyétől kapta meg, aki akkor küldte azt, amikor Az egri magyar királyi „Dobó István” 14. honvéd gyalogezred története című kötetének második kiadásán dolgozott. Cs. Németh László volt az a katonatiszt, aki az ezred történetét lejegyezte, és a dokumentum másodpéldányát megőrizte. A fotóalbum több mint 200 képet tartalmaz, azokon keresztül mutatta be Babucs Zoltán a hadiszínházat. Elmondta, vetítettek mozifilmeket és koncerteket a katonáknak, valamint kijártak a frontra neves színészek is előadásokat tartani. 

Babucsz Zoltán beszélt még többek között a katonai jelentésekről, a dögcédulákról, a tábori temetésekről, valamint arról is, hogyan viszonyultak a helyeik a magyar katonákhoz. A történelmi előadásból az oly távolinak tűnő múlt hős katonáinak emberi mivolta rajzolódott ki.