A kutatást a szegedi 64. ezred hegyi dandárjára hegyezték ki. Az alakulat tevékenységének és az utánuk maradt tárgyi emlékeik számbavételén túl, egyik sziklafedezéküket és katonai temetőjüket azonosították és tárták fel expedíciójuk során.  Az alezredes kiemelte, hogy céljuk ezen túlmenően a máig ható eredmények felmutatása. Az utódállam, Szlovénia részéről nagy becsben tartott, a magyarok által emelt Szűz Mária oltár kapcsán jutottak el a 64-esek parancsnoka, Diendorfer Dombay Miksa őrnagy, későbbi tábornokig, akinek utóéletét követve kiderítették, hogy az ötvenes években méltatlanul meghurcolva, szegényen halt meg, és nyughelye sema azonosított.  A kutatások eredményeként Jászapátiban jeltelen sírból exhumálták, és ez év májusában Szegeden bajtársai mellé temették a tábornokot. Négyesi Lajos ezenkívül felhívta a figyelmet a félig feledésbe merült létesítményre, az Esztergom strázsahegyi hadifogolytáborra is, ahol mintegy 100 ezer, antant oldalon harcoló katona fordult meg hadifogolyként.