Mezei Anna megjegyezte, hogy 220 év történelméről lehetetlenség teljes, átfogó képet adni. Érdekes és látványos feladat azonban az egyes részterületeket kutatni, bemutatni. Ez azért is lényeges, mert az iskola története után nagy az érdeklődés. Az első feljegyzések még Cseke László nevéhez fűződnek, aki 1953 és ’61 között volt az iskola igazgatója. Az ő inspirációjára kezdett el foglalkozni Mezei Anna az intézmény történetével. Magyar Eszter 1998-ban megjelent, Visegrád 17-18. századi történelméről írt könyvében jelentős fejezetet szentelt, az iskola kora újkori történetének. Dr. Brenner József tanár a visegrádi iskola 1923 és 1953 közötti történetét írta meg, illetve az ő nevéhez köthetőek az 1983-ban és ’88-ban megjelentetett iskolai évkönyvek is.
Mezei Anna előadását 3 fejezetre osztotta. Az első a kezdetektől az iskola 1948-as államosításáig, a második az államosítástól a rendszerváltásig, a harmadik a rendszerváltástól napjainkig tárgyalta az iskola történetét. Az intézmény területén a középkorban lakóház, majd templom állt.
1773-ban Sáde Lénárd esztergomi építész tervei alapján új plébániatemplomot kezdtek építeni, ezzel egyidőben kezdődött a régi templom iskolává alakítása. A templom 1787-ben készült el, ekkor vették használatba a mai iskolát. Az intézmény 19. századi története a mai napig feldolgozatlan. Neve az 1800-as évek derekán Római Katolikus Hitfelekezeti Iskola, fenntartója pedig a katolikus egyház volt. Oktatási nyelvként a németet, mint hivatalos nyelvet használták. Viktorin József plébánossága alatt 1871-ben bővítették ki az iskola épületét, és ekkor helyezték el a még ma is látható vörös márványtáblát, melynek latin felirata fordításban így hangzik: „Ez az épület – mely egykor templom volt – a közösségnek felújíttatott azzal a nemes céllal, hogy benne kiváló ifjúság neveltessék.”
Niedermüller József kántor-tanító 1842-től ’92-ig, 50 éven keresztül tanított, nem véletlen, hogy fél évszázados munkásságára ma is nagy tisztelettel gondolnak Visegrádon. Az 1868-as Eötvös – féle oktatási törvény állami felügyelet alá vonta a népiskolákat. A visegrádi iskola „C” típusú intézmény lett, melyben a magyart hivatalos oktatási nyelvként, a németet pedig oktatott kisebbségi nyelvként tanulták a diákok. A 19-20. század fordulóján és a két világháború között az iskola fenntartója a katolikus egyház volt, de az állam is nyújtott anyagi támogatást a működéshez. Az iskola igazgatásilag Pest vármegye Pomáz járásához tartozott, majd a szentendrei járáshoz került át. Felekezeti elöljárója az Esztergomi Egyházmegye Főtanfelügyelője volt. Ebben az időszakban a diákok létszáma 130 és 180 fő között mozgott, az ismétlőiskolába átlagosan 40-50 tanuló járt. Őket 3-4 tanító oktatta. Milhoffer Lajos igazgatósága idején, az 1920-as ’30-as években Visegrádon tanított, Pokomándi Lajosné született Niedermüller Etelka, Boros Paula, Uhlár István, Szabadi Béla, Nádler Mária, Zoller Imre és Hell Ferenc.
A II. világháború után 1948-ban az intézményt államosították, vagyonáról leltárt készítettek. Az iskola ekkor 8 évfolyamban 156 tanulóval működött. Igazgatója Szabadi Béla, tanítói Zoller Imre, Szikriszt Anna és Nádler Mária voltak. A megnövekedett óraszám miatt később felvették még Vincze Gizellát, Túri Sándort és Precs Annát.
1961 és ’83 között Vincze Eszter töltötte be az igazgatói posztot. Ő volt a szentendrei járás első női igazgatója. Ekkor az iskola 248 diákja 7 tanteremben, plusz egy magánházban kialakított osztályban tanult. Az iskola 1964-ben létesített napközit, majd az 1970-es években könyvtárral, kémiaszertárral, biológiai szaktanteremmel, új konyhával és étkezővel bővült. A 70-es évek második felétől a Pilisi Parkerdő is jelentős szerepet vállalt a fejelsztésekben. Honvédelmi nevelés céljából fedett lőteret alakított ki, itt az erdészek is gyakorolhattak, emellett új vízöblítéses WC-k és korszerű világítás kiépítésében nyújtott jelentős segítséget.
Az aktív kulturális életnek köszönhetően az 1978/79-es tanévtől kezdve a lengyelországi Gnieznóval, majd 1980-ban a németországi Kaltensundheimmal történt meg a testvértelepülési kapcsolat kialakítása.
A rendszerváltás időszakát megelőzően 1986-ban döntött a nagyközség tanácsa a tornacsarnok megépítéséről, melyet éppen a rendszerváltás évében 1989-ben adtak át. Az iskolában 1986-tól működik a számítástechnika oktatás, 2002-től a zeneiskola keretén belül hangszeres képzés, művészeti oktatás folyik.
A rendszerváltást követően a két korábbi testvértelepülési kapcsolat megszűnt, de helyette az erdélyi, szintén Áprily nevét viselő Parajdi Általános Iskolával és a németországi Obergünzburg településsel alakított ki Visegrád máig élő, immár 20 éves kapcsolatot.
