A greenprofit.hu nemrég megjelent cikkében (*) arról olvashatunk, hogy az okos telefonok előállításához szükséges ónérc bányászat a világpiac igényeinek kiszolgálása érdekében már-már aggasztó méreteket ölt.

A történet többszereplős, benne mindenkit más-más erők hajtanak és motiválnak. A legális és illegális bányákban robotoló szigetlakókat a mindennapokban való fennmaradásért és megélhetésért vívott küzdelem, a verejtékkel, olykor vérrel megpecsételt kemény fizikai munka, melyben a túlélés érdekében akár még saját emberi méltóságukat is hajlandóak feláldozni. Az ónt felvásárló elektronikai óriásokat, mint az Apple, Sony, Panasonic, Samsung, a Foxconn vagy az LG Electronics a profit által vezérelt újabbnál-újabb fejlesztések és a felhasználói élmény fokozásáért folytatott harcok sorozata…

Az elmúlt években több nemzetközi szervezet is kampányolt már annak érdekében, hogy felhívja a fejlett nyugati országok figyelmét a számítástechnikai és szórakoztató elektronikai iparban foglalkoztatottak sanyarú, embertelen munkakörülményeire.
 

"Minden fajta műszaki és biztonsági előírást mellőznek, és a legtöbb halál a bányafal beomlása miatt történik.

Nem csak környezetvédelmi problémákat vet fel az ónérc bányászata, hanem morális, társadalmi problémákat is, hisz emberek halnak meg a kitermelés során. Ezek a bányák egyáltalán nincsenek gépesítve, vödrökkel, csákányokkal és pusztakézzel dolgoznak. 2012 tavaszán volt olyan hét, amikor 6 ember halt meg ezekben a bányákban, köztük egy 15 és egy 16 éves gyerek is.

Az utóbbi másfél évtizedben a fejlett országokban megvásárolt mobil-telefonjaink, laptopjaink, játékkonzoljainkon keresztül legalább 5 millió ember halálért volt felelős a fogyasztói társadalom."

Forrás: http://greenprofit.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=409%3Aaz-okos-telefonok-halalos-ara&catid=27%3Aoeroekseguenk&Itemid=20
 

A hasonlóan rossz feltételeket alkalmazó nagyobb ruházati és sportmárkák napjainkra kezdik ugyan felismerni felelősségüket a beszállítói láncban foglalkoztatottak munkakörülményeiért, ám a tőlük (el)várt javulás etikai és méltányossági hozadéka még korántsem garantált.
 

"Az XXXX kb. 100 millió fontot költött arra, hogy a londoni játékok hivatalos sportruházat-szállítója lehessen.

Eközben távol-keleti munkásai számára olyan bért fizet, amely arra sem elegendő, hogy maguk és családjuk alapvető szükségleteit fedezze. Indonéziában például az órabér átszámítva 125 Ft, miközben fél kiló kenyér ára kb. 240 Ft.

Munkakörülmények tekintetében sem jobb a helyzet.

A vizsgált országokban egyöntetűen azt állították a dolgozók, hogy a túlóra mindennapos, sőt, kötelező, különben nem tudják teljesíteni a kitűzött termelési célokat. Kínában például reggel 8-tól éjjel 11-ig tart a munkaidő. A beszámolók szerint mindennapos, hogy valaki elájul a gyárban a kimerültségtől."

Forrás: http://tudatosvasarlo.hu/en/node/17767
 

Az érdekvédő szervezetek kétségbeesett erőfeszítései vajon a tényleges társadalmi (el)várásokat tükrözik, vagy csak szélmalomharcosok kis csoportjának hangja „morajlik” egy soha véget nem érő küzdelem során?

 

Őszintén megvallva: ahogy rátekintünk elegáns vonalvezetésű, érzékien karcsú és tenyérbe simuló okos telefonunkra, egyikünk sem az előállításához oly nélkülözhetetlen ónt véres verejtékkel előbányászó indonéz munkásra asszociál…

 

Vajon miért? Vajon miért áll tőlünk ennyire távol? Miért kezeljük rajtunk kívüli dolognak? Érdemes lenne picit elgondolkodni azon, hogy vajon kik azok, akik kiélvezik a folyamatos életszínvonal- és technikai fejlődés soha véget nem érő előnyeit, és kik azok, akik a valóságban helyettünk szenvedik el annak hátrányait?
Életünknek tökéletest és jót vágyó formálgatása közben véráramunkba épült az eldobhatóság és pótolhatóság lehetősége, egy demotiváló belső „meg”hajtóerő… Tálcán kínált multivitaminos egészséggel, egy hét alatt garantált 10 kilós fogyással és szájfeltöltéssel barikádozzuk körbe magunkat. Ez megóv, ez segít, ez széppé varázsol! A világ levetett szennyeseinkkel és rejtett valójával azonban ennél sokkal több!
 

...Vajon meddig és milyen áron tartható fenn a saját jólétünk érdekében mások kárára folytatott mértéktelen fogyasztói harácsolás?...

 

Szerző:
Dósa Erzsébet