Jancsó Miklós 1946-ban Kolozsváron született, miután befejezte tanulmányait a Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémián, a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződött, ahol megszakítás nélkül több mint 30 éven keresztül volt meghatározó színművésze a társulatnak. 2004-ben megszerezte a bölcsészettudományok doktora címet. Nevéhez fűződik a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar tanszékein a beszédtechnika oktatás megszervezése, és 2016-ig ő maga is tanított retorikát a Protestáns Teológián. 1989-től rendszeresen publikál humoreszkeket, valamint rövid prózákat. Anyanyelvápolással, színháztörténettel foglalkozó írásai megjelentek az erdélyi magyar sajtóban, színpadi jeleneteit, egyfelvonásosait pedig bemutatták az erdélyi magyar színpadokon. 2008-tól a Román Írószövetség tagja. Kétszer kapta meg az EMKE, azaz az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület díját, egyszer pedig Reményik Sándor-díjjal tüntették ki. A Volt egyszer egy Kolozsvár című kötete 2016-ban jelent meg.

A könyv első része, melynek címe a reflektorok fényében és árnyékában, színháztörténeti anekdotákat tartalmaz. Jancsó Miklós nemcsak a színészekről ír benne, hanem bemutatja a színházi fodrászt, az öltöztetőket, az ügyelőket, és a dramaturgokat, olyan személyeket is, akik meghatározó résztvevői a színházi életnek, ám mégsem tud róluk sokat a közönség. Jancsó András néhány humoros történetet olvasott fel Bence József színészről, valamint egy fiatal művészről, Vas Andrásról.

A színházi élet mellett Jancsó Miklós tollából egy kép rajzolódik ki a kolozsvári polgári életről, ír többek között családjáról, a nőkről, a kocsmákról és sok más érdekességről. A kötet tartalmazza egy korábbi művét is, mely hitelesen tükrözi azt az érzelemvilágot, melyet erdélyi magyarként élt meg Romániában. Jancsó András olvasatában a jelenlévők is meghallgatták ezt a novellát.