Közvetlenül a második világháború lezárását követően, 1946. januárjától a kollektív bűnösség elve alapján Magyarország területéről megközelítőleg 220 ezer német nemzetiségű embert telepítettek ki Németországba. A dunabogdányiakra 1947. augusztus 23-24-én került sor, amikor teherautók jelentek meg és a kitelepítésre ítélteknek néhány órájuk maradt csak arra, hogy a holmijukat összeszedjék és örökre elhagyják szeretett szülőfalujukat. A Dunabogdányból kitelepítettek száma 8-900 főre becsülhető, ami az akkori falu kb. 1/3-át jelentette.

Az augusztus 22-én megtartott megemlékezésen a magyar és a magyar hazából elüldözöttek himnuszának eléneklését követően Vogel Norbert, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke köszöntötte az emlékezőket, majd Bonifert Ferenc mondott beszédet.

A megemlékezők a Bogdaner Singkreis éneke kíséretében helyezték el koszorúikat és virágaikat az 1997-ben emelt, Kovács Jenő szobrászművész által készített sváb kitelepítési emlékmű talapzatán.