1945. január 5-én 111 zebegényi lakost hurcoltak el Málenkij Robotra, egy „kicsi munkára” a Szovjetunióba. A málenkij robot során a romeltakarításra, építkezésekre, bányákba elhurcolt kényszermunkásokkal kemény fizikai munkát végeztettek a szovjetek, melyre módszeresen válogattak össze férfiakat és nőket egyaránt. Ez akár öt éves kényszermunkát is jelenthetett, valamelyik szovjet iparvidéken. Az elhurcoltakról az itthon maradottak csak elvétve jutottak információhoz, legalább egyharmaduk odaveszett. A zebegényi könyvtár galériában berendezett kiállításon dokumentumokat, emlékeket gyűjtöttek össze, ezzel emlékezve és emlékeztetve az átélt szenvedésekre.
A 2002-ig föllelt dokumentumok és a túlélők tájékoztatása alapján 1862 helységből 101 686 férfit, 29 212 nőt, összesen 130 898 személyt hurcoltak el málenkij robotra. 2005 végéig az orosz Háborús Emlékbizottság szakemberei 66 277 fő, a táborokban meghalt fogoly nevét találták meg a dokumentumokban. A foglyok többségének halálát nem lehet dokumentálni, mert a gyűjtőtáborokban vagy a kiszállítás közben haltak meg.
A 45-ben málenkij robotra hurcoltak, - ha túlélték – nem beszélhettek senkinek a Szovjetunióban történtekről. És nem beszélhetett a társadalom sem – a kommunista terror a megfélemlítéssel akarta leplezni saját gaztetteit.
Mégsem sikerült kitörölniük a magyar nép emlékezetéből rémtetteiket. Az emlékezést szolgálja a zebegényi könyvtár galériában megnyilt málenkij Robotról szóló kiállítás és az ott bemutatott film is.
