Az első, hétfői alkalmon Kovách Tamás a samariai asszony történetének négy nagy szimbólumát emelte ki. Beszélt a Jézus által megtett útról, Jákob kútjáról ahol megpihent, a vízről, amelyet kért, és az asszonyról, akinek végül ő segített. 

Következő nap Máthé Zoltán, a leányfalui Református Szeretetotthon lelkipásztora tartotta a szolgálatot. Istentiszteletében a samariai asszony történetének azon fejezetéről beszélt, amikor Jézus arra kéri, hívja a kúthoz férjét. Ekkor kiderül, hogy már öt férje volt az asszonynak és akivel most él az nem a házastársa.

Erdős Attila tahitótfalu plébánosa prédikációjában a samariai asszony történetének arról a részéről beszélt, amikor hírül vitte a többi samariainak, hogy itt van a kútnál egy ember, aki mindent felsorolt az életéről, talán ő a Messiás. A plébános elmondta, hogy miként Jézus Krisztus meghalt mindnyájunkért - zsidókért, keresztényekért, muzulmánokért, pogányokért és más felekezetű népekért - ugyanúgy nekünk embereknek is szeretnünk kell egymást vallási hovatartozástól függetlenül. Hiszen mindenki abban hisz, amit igaznak vél, és ha a földi életben nem is, de a paradicsomban kiderül, mi a valóság.

Kovács Bálint, a pócsmegyeri baptista gyülekezet vezetője igehirdetésében arról beszélt, hogy hogyan változtatta meg az asszony életét a Jézus Krisztussal való találkozás, és hogyan változtatja meg a miénket.

Az imahét utolsó alkalmán Pályi Péter, a kisoroszi református egyházközség lelkipásztora jött Pócsmegyerre. Istentiszteletében elmondta, hogy a samariai asszony Krisztus hírvivője volt, és annak, akit megtérített az Úr, ezt az örömhírt vinne kell, hirdetnie kell az emberek körében.