Tahitótfaluban 8 napon keresztül gyűltek össze a hívek a katolikus, a baptista és a református templomban, vagy gyülekezeti teremben az egyetemes imahét alkalmain. Az istentiszteleteken közösen imádkoztak, valamint zenével, énekkel dicsőítették együtt az Urat. Árvavölgyi Béla református lelkész három napon tartott igehirdetést. Hétfőn a gyülekezeti teremben arról beszélt, hogy nincsen felekezetek nélküli kereszténység. Közöttük abban volt/vagy van különbség, hogy hol és milyen gyakorlat szerint imádják az Urat, de a lélekben és igazságban való Krisztus-imádás az teljesen közös - emelte ki a lelkész.

Árvavölgyiné Szatmári Ibolya lelkipásztor szerdán tartott szolgálatot. Igehirdetésében arról beszélt, hogy a samáriai asszony korsót, vizet hátrahagyott a kútnál, úgy indult vissza a városba. Már nem a víz volt fontos számára,  amiért elindult, hanem egy annál sokkal fontosabb célt kapott, ami nem csupán egy időre, hanem egész életére szólt.

Erdős Attila plébániai kormányzó kedden és a hét utolsó alkalmán hirdetett igét. Keddi istentiszteletében arra kereste a választ, hogy vajon hol kell imádni az Istent, a református  a katolikus vagy a baptista templomban? Jézus válasza a samáriai asszonynak az volt, hogy nem a helyszín a lényeg, hanem lélekben és igazságban kell imádni az Istent.

Erdős Attila a hét utolsó alkalmán a református templomban tartott prédikációt. A nap témája a tanúságtétel volt. A samáriai asszony nyitottságának köszönhetően felismeri az idegenben/Jézusban/ „az örök életre buzgó víz forrását” . Szívében változás történik, aminek következtében Jézus követőjévé válik. Elkezdi hirdetni népének, hogy megtalálta a Messiást.

Az igehirdetés végén mindhárom pap megáldotta a gyülekezeteteket. Az ökumenikus imahét a Sportcsarnokban tartott szeretetvendégséggel zárult, ahol a baptista fúvószenekar játszott.