Európa számos vidékén még napjainkban is él a nyárközépi tűzgyújtás szokása. Bár a nyári napforduló tűzünnepét már évszázadok óta Szent Iván vagy János napjának előestéjén tartják, és éppen ezért a legtöbb ember szemében keresztény ünnepnek számít, a források alapján valószínűnek tűnik, hogy máig eleven szokásrendszere a kereszténységet megelőző korokból ered. A nyári napforduló vagy nyárközép napja a Nap évenként ismétlődő útjának egyik fontos állomása. A Nap, amely a téli napfordulótól kezdve fokozatosan egyre magasabbra hágott az égen, ezen a napon éri el pályájának csúcsát. Ez a dátum a Nap életének felezőpontja, amit majd a hanyatlás féléves periódusa követ. Dunabogdányban a helyiek egész estés koncerttel ünnepeltél az év leghosszabb napját. Fellépett a zeneiskola fúvós- és vonószenekara, az ifjúsági, valamint a szimfonikus zenekar és a Cecília Kórus, mely egyházzenei darabokat és szórakoztató zenét játszott. A könnyűzenét ezen az estén az I’lil és a Pelvax együttesek szolgáltatták a közönség számára.