Iván László előadásában a XVIII. század végi és XIX. század eleji közlekedési viszonyokat mutatta be, kiemelve a hajóvonatás jelentőségét. A nagy tömegű hajókat és a nehéz szállítmányokat állati erővel, főleg lovakkal vontatták, de nagyon sokszor emberek is részt vettek a nehéz fizikai munkában. Visegrád számára egyszerre volt áldás és átok a Duna közelsége. Mivel a település rá volt kényszerülve a különböző élelmiszeripari termékek, a gabona és az állati takarmány behozatalára, ezért a vízi közlekedés nagyon fontos volt számára. Ugyanakkor sok gondot okoztak az akkori időkben nagy számban előforduló árvizek. Iván László elmondta, hogy a XX. Század 20-as, 30-as éveiben főleg a Tiszán még mindig fellelhető volt ez a mesterség. A legutolsó hajóvontatásra utaló adat a II. világháború utáni budapesti újjáépítéssel köthető össze.