Grandpierre Attila: A selyemút őstörténete című könyvének ismertetésére került sor március végén a zebegényi könyvtár galériában. A szerző páratlan életutat tudhat magáénak: egyrészt zenész, énekes a Vágtázó Halottkémek, a Vágtázó Csodaszarvas és a Vágtázó Életerő együttesek alapítója, frontembere. Nem mellesleg fizikus, csillagász, de a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének, a Magyar Írószövetség és a Zürichi Magyarok Történelmi Egyesületének tagja. Bármelyik szerepkörében is tűnt fel és tűnt ki élete során, mindig a  Kárpát-medence és az eurázsiai síkság népeinek őstörténelme, műveltségtörténelme, az emberiség őstörténelme, az őskor tudománya, filozófiája, művészete állt kutatásainak központjában. A most megjelent, „A selyemút őstörténete” című könyvében is a magyarság különleges eurázsiai szerepét emeli ki, és könyvismertető előadásában számos meghökkentő tényre világított rá.

Grandpierre Attila több mint 350 tanulmányt és hat könyvet publikált egyebek mellett a naptevékenység eredete, a Nap élő vagy élettelen természete, a világegyetem élő természete és az ember és a világegyetem kapcsolatának összefüggéseiről. Előadásában elmondta: 10-11 egymástól független tudományág tényei őt, a kutató embert is meglepték és megérintették.