Hsin-Ni Liu 1980-ban Tajvanban született, öt éves korában kezdett zongorázni. Kitartó gyakorlással elérte, hogy 16 évesen az Egyesült Államokban folytathatta zenei tanulmányait.  Clevelandben, majd a világhírű New york-i Juilliard Egyetemen tanult tovább. Amerikai tartózkodása alatt ismerte meg magyar férjét, akivel jelenleg hazánkban élnek. A művésznő Budapesten is tovább képezte magát, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Dráfi Kálmán tanítványa volt. Saját szólóestjeivel már számos európai és amerikai fesztiválon, míg kiváló zenekarok mellett szólistaként is nemzetközi sikereket aratott. Fellépett már szülőhazájában Tajvanon, Olasz- és Oroszországban, Izraelben valamint Lengyelországban is. A világszerte kiváló akusztikájáról ismert, a klasszikus zene „templomának” nevezett New York-i Carnegie Hallban 2007-ben mutatkozott be. 

Hsin-Ni Liu október végére várja harmadik gyermekét, akinek születése előtti utolsó turnéjának visegrádi állomásán Philippe de Chandelarrel adott kamarakoncertet. A hazánkban élő francia karmesterrel, - aki eredeti hangszeréhez, a csellóhoz sem hűtlen - Brahms, Debussy és Rahmanyinov csellóra és zongorára írt szonátáit szólaltatták meg. 

Philippe de Chandelar karrierjét szólócsellistaként kezdte, azonban Magyarországon már karmesterként mutatkozott be. Dolgozott többek között Párizsban,  Washingtonban, Kölnben és Milánóban is. 2000-től számos magyar zenekart vezényelt, így a rendszeres munkái miatt az országba költözött. 

A francia karmestertől gyakran megkérdezik, hogy mi az, ami újra és újra csodálkozásra készteti Magyarországon. A válaszaiban első helyen az szerepel, hogy a magyar közönség bőkezű a tapsot illetően. A vastaps egyedülálló magyar jelenség, és sehol a világon nem adja a közönség olyan nagyvonalúan, mint Magyarországon – fogalmaz a művész. A visegrádi közönség ezt bizonyítva búcsúzott a Hsin-Ni Liutól és Philippe de Chandelartől.