"Állást foglalni múlttal kapcsolatban nehéz, hiszen nem egyértelműek a válaszok, s leginkább az a szorongató gondolat marad a végén a fejünkben, hogy mi mit tettünk volna. Elmertünk volna menni a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőjéhez? Be mertünk volna állni honvédnek? Akikre ma emlékezünk, ők valamire igent mondtak, s ezek az igenek sokszor az életükbe kerültek." - ezzel az elgondolkodtató, nagyon is aktuális gondolattal kezdődött a visegrádi megemlékezés az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra. Müller Bernadett a 823. számú Mátyás Király Cserkészcsapat nevében mondta el ünnepi beszédét. Megemlékezésében néhány kevésbé ismert emberről is említést tett, például, Bohusné Szőgyény Antóniáról, Lebstück Máriáról, azaz Mária főhadnagyról, Kossuth Zsuzsannáról és Kovács Péterről, aki a Magyar Nemzeti Múzeum portásaként az oldalsó bejáraton engedte be Petőfit a főbejárat lépcsőjéhez. Bár ez nem tűnik nagy dolognak, mégis ezzel 1848 egyik legemblematikusabb történéséhez segítette hozzá Magyarország fejlődését és szabadságát.

"S itt fontos elsorolni azokat a bátor nőket is, akik erejükhöz és lehetőségeikhez mérten segítették Magyarország fejlődését és szabadságát.A már említett Bohusné Szőgyény Antónia, 1848-ban a honvédeket segítette ruhával, élelemmel, a kastélyában pedig kórház működött. Brunszvik Teréz kérésére részletes feljegyzést készített a fegyverletétel eseményeiről, hiszen Világos közelében élt. A szabadságharc leverése után is segítette a volt honvédeket, emiatt Haynau többször magához hívatta. Kossuth Zsuzsanna, Kossuth Lajos húga, a szabadságharc során a tábori kórházak főápolójaként vette ki a részét a harcokból. De olyan esetekről is tudunk, amikor nők álltak be a honvédség kötelékébe, magukat férfinak álcázva, közülük az egyik legismertebb Lebstück Mária Ludovika, azaz Mária főhadnagy."

Különös és különleges életutak. Ők szabadok voltak, mert azt az utat járták a nehéz időkben is, amit helyesnek véltek. Így szabadok maradhattak valójában akkor is, amiután a forradalmi eszmék elveszni látszódtak és a megtorlás évei következtek. Müller Bernadett kiemelte, Visegrádon személyesen is kapcsolódhatunk a forradalmat követő szabadságharchoz.

 "Nem  kell messzire mennünk a jó példáért. Természetesen Görgei Artúrról van szó, aki túl azon, hogy kiváló szakember volt, mind a hadszíntéren, mind az általa választott tudományban, a vegyészmérnökként, ma is igazi példa lehet előttünk. Az, ami a márciusi ifjak forradalmi tetteiben megnyilvánult, nála egészen elképesztő hadi cselekedetekbe fordult. Tette ezt hatalmas alázattal és elköteleződéssel. "

Amikor 1848-ról gondolkozunk, gondolkozzunk az üzenetén is, ne hagyjuk, hogy üres szavak maradjanak csak bennünk a ünnepség és megemlékezés után. Mi lehet ma, 2022-ben 1848 üzenete? 

Talán ez: 

Szabadnak maradni. 

Embernek maradni. 

Segíteni másokon és magunkon."

Az ünnepi beszédet követően, az Áprily Lajos Általános Iskola diákjai adtak ünnepi műsort. Előadásukban felelevenítették a március 15-én történt eseményeket Petőfi Sándor naplóbejegyzési alapján és a dátumhoz köthető verrsek segítségével.

Az ünnepség végén Visegrád Város Önkormányzata, a Mátyás Király Múzeum a Visegrádi Erdészet, a Szent György Lovagrend, a Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Visegrádi Szövetség képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit.