Megmutatjuk-e, meg tudjuk-e mutatni, elfogadható vagy elfogadott-e, akik és amilyenek vagyunk?  Ha felfedem magam, elfogadható vagyok-e , és úgy fogadnak-e el , ahogy szeretném, hogy elfogadjanak? Tudunk-e illeszkedni a világhoz, a környezethez, valójában  ki is vagyok én? Fontos, általános kérdések fogalmazódtak meg.

Kovály Erzsébet azt is kihangsúlyozta: ami biztosan, minden életkorban károsít a szeretethiány, a bármilyen fajta bántalmazás, és az ebből fakadó elszigetelődés!  Ha valamilyen trauma éri az önértékelést.  Ha valaki belesodródik az úgynevezett „nem oké” pozícióba.  A Nem Oké mozit jó azt jelenti, a közösség azt mantrázza: mindig én vagyok a rossz,  a hunyó,  a bűnös. Mindenki rendben van, csak én nem,  én vagyok mindig a Fekete bárány, az az aki elviszi a balhét. Sokan el kezdik ettől  magukban keresni a hibát,  ez be tud épülni és zavarokat tud okozni a lélekben. – húzta alá Kovály Erzsébet.