Szabados György a Magyarságkutató Intézet László Gyula Kutatóközpont és Archívumának igazgatója, valamint a székesfehérvári Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történész munkatársa. Kutatásaiban főként a honfoglalás- és az Árpád-kor politika-, illetve hadtörténetével foglalkozik.
Szabados György előadását a csodaszarvas-eredetmonda áttekintésével kezdte, melyről megjegyezte, hogy ez a monda egyedi, ugyanakkor számos rokoni szála a sztyeppe és a Kaukázus előterének irányába mutat. Ez a mitikus őstörténeti tér Kelet-Európát, Közép-Ázsiát, az Uráltól délre fekvő sztyeppe vidékét és a Kaukázus északi előterét foglalja magában, tette hozzá az előadó.
A történész azt is elmondta, hogy Kézai Simon krónikájában nem idealizálta Attila alakját, hanem megpróbált a saját tudásából egy realisztikus képet adni Attiláról a krónikában. A történész szerint Attilával kapcsolatban nem ősválasztás, hanem ősvállalás történt. Azaz a 13. században, annak ellenére, hogy keresztények voltak a magyarok és a szent királyok nemzetségével legitimálták a királyok magukat, tudatosan vállalták Attilát ősként. Alternatívaként a Kárpát-medencei Avar Birodalom uralkodóját, Baján kagánt hozta példának a történész, mint akihez visszanyúlhatott volna a krónikás. Ugyanakkor ezt mégsem tette, mivel Baján helyett Attila szerepel a szövegekben.
Szabados György előadásának zárásaként kiemelte, hogy a hunok és a magyarok közötti kapcsolat tekintetében két dolog zárható ki teljes bizonyossággal: a tökéletes azonosság és a tökéletes elkülönítés. A történész úgy véli, hogy a forrásokban szereplő hun hagyományt pedig, ha folklorisztikai adatokkal is megtámogatott, és ehhez adott esetben politikai érdek sem fűződött, akkor illik komolyan venni és egy elfogadó józan kritikával illetni.
