Gróh Dániel előadásában Chopin életrajzának fontos mérföldkövei és művei egyaránt megjelentek, a zeneszerző születésétől egészen haláláig. Az előadó kiemelte, hogy Chopin a 19. századnak olyan meghatározó személyisége, akit a nagy zeneszerzők névsorából nem lehet kihagyni. Életére a gyorsaság, az in medias res, tehát rögtön a dolgok közepébe vágó zeneszerzés jellemző. Nem sokat törődött műveinek lépcsőzetes felépítésére, mint például tette azt kortársa, Liszt Ferenc. Darabjait legtöbbször a harag, a düh és a bánat ihlette, de mindegyikben a szeretet kifejezése a legmeghatározóbb. Egyetlen olyan művet sem írt, melybe ne komponált volna zongorát, hiszen maga is zongorista volt. Munkájára nagymértékben hatott Bach, Mozart és Beethoven zenéje, akiknek sorába aztán a 19. században ő maga is felemelkedett.

Származását tekintve édesapja révén francia, édesanyja ágáról lengyel volt, és bár életének jelentős részét Párizsban és más európai nagyvárosokban töltötte, mégis lengyelnek vallotta magát. Utolsó koncertjét 1848 novemberében adta a Londonban élő lengyel emigránsoknak, majd 1849 októberében hunyt el. Hazaszeretetét az is tükrözi, hogy bár végső nyughelye Párizs van, szívét a varsói Szent Kereszt templom egyik oszlopában őrzik.

Képi forrás: http://www.last.fm/music/