20 éves a NYÁRESTI KAMARAZENE koncertsorozat a Leányfalusi Református Templomban

A sorozat szerkesztője: Krause Annamária zongoraművész
A műsorban a XX. évad 1. koncertjének 1. részét látják

Isten igéjét Kovách Tamás református lelkipásztor olvassa fel
A zeneműveket ismerteti és a zenészeket bemutatja: Richter Pál zenetörténész


Gitáron játszik: Sidoo Zsombor

Csellón játszik: Csőke Flóra

Zongorán közreműködik: Hámori Angelika



Danubia Televízió

2020. május 30.

Kezdési időpont: 19 óra

 

 

Fellépő művészek:

 

Sidoo Zsombor
Sidoo Zsombor nyolcéves korában kezdett el gitározni Gulyás László növendékeként. Négy évvel később tanulmányait a Zeneakadémia kivételes tehetségek képzőjében, Eötvös József osztályában folytatta. 2013 óta a grazi Zeneakadémia hallgatója, ahol Paolo Pegoraro tanítványa. Gitártanulmányai mellett rendszeresen vesz részt Beat Furrer zeneszerzés óráin is.
Zsombort generációja egyik legígéretesebb és legsokoldalúbb tehetségének tartja a nemzetközi szakma. Tizenegyéves kora óta vesz részt nemzetközi versenyeken, ahol számos dobogós helyezést ért el. 2010-ben a Rusti Gitárverseny (Ausztria) első helyezését és különdíját. 2011-ben a Forum Gitarre Wien ifjúsági kategóriájának első díját.
Azóta több további verseny győztese: 2013-ban nyertese és különdíjasa az Anna Amalia gitárversenynek (Weimar-Németország). 2017-ben az Oberhauseni Nemzetközi Gitárverseny, 2018-ban az Enrico Mercatali díj (Olaszország) és az Ida Presti Emlékverseny (Horvátország)első helyezettje, illetve a pozsonyi Mertz verseny második helyezettje. 2019-ben a Zágrábi Gitárverseny győztese, az 54. Markneukircheni a 44. Gargnano-i, az 52. Michele Pittaluga és a 2. Klagenfurti Nemzetközi Gitárverseny harmadik díjazottja.
Európa szerte számos rangos fesztiválon, helyszínen adott szólókoncertet,illetve lépett föl zenekarok élén szólistaként, mintaz Andrés Segovia Héten és a Musica a QuatroStelle koncertsorozaton (Olaszország), a szegedi Fricsay-teremben, a klagenfurti Konzerthausban,a bécsi Ehrbar-Saalban vagy a grazi „Impuls” kortás zenei fesztiválon Peter Rundel vezetése alatt.
Debütáló szólólemezét 2018-ban vette fel Bach, Ponce és Henze műveivel, ami 2019-ben jelent meg.

Csőke Flóra
4 évesen kezdte cselló tanulmányait, 8 évesen 3. helyezett lett az országos Friss Antal
gordonkaversenyen. 2013-2018-ig a Zeneakadémia előkészítő tanszakán Déri Györgynél tanult. 2013-
ban 2. díjat nyert a nemzetközi David Popper csellóversenyen. Többször fellépett Magyarországon a
Bartók Rádióban, a Müpában, a Zeneakadémián és rendszeresen koncertezik külföldön. Részt vett
Fenyő László, Varga István, Perényi Miklós, Onczay Csaba, Rohmann Ditta, Alexander Gebert,
Matias de Oliveira Pinto, Susan Moses, Peter Stumpf, Amir Eldan, Reinhard Latzko, Lluís Claret, Mrs.
Professor María de Macedo, Sol Gabetta, Várdai István, Kangho Lee és Takács-Nagy Gábor
kurzusain. 2015-ben 1. helyezett lett a Dolny-Kubin-i nemzetközi csellóversenyen. 2016-ban
megnyitotta a Talents for Europe csellóversenyt a Szlovák Kamarazenekar kíséretével. 2016-ban
elnyerte az Új Európai Alapítvány támogatását. 2017-ben elnyerte Bloomingtonban (USA) a Jacob
School Summer Academy és a Bergenben (Hollandia) megrendezésre kerülő Music Festival Hermann
ösztöndíjakat. 2018-ban az Anima Musica zenekar kíséretével Haydn C-dúr csellóversenyét játszotta a
Zeneakadémia Nagytermében. 2018-ban elnyerte a Bank of China ösztöndíjat, 2019-ben a
Zeneakadémia Baráti Kör ösztöndíját és a Junior Príma Díjat. 2019-ben, Konstanzban megkapta a
Bayreuth-i Richard Wagner ösztöndíjat, így koncertet adhatott a Mainau-i kastélyban és képviselheti
2020-ban Magyarországot a Bayreuth-i Wagner fesztiválon.

Hámori Angelika
A Zeneakadémia elvégzése után a Freiburgi Zeneművészeti
Főiskolán (Németország) és a Báseli Zeneakadémián
(Svájc) szerezte meg további zongoraművész és szólista
diplomáit. Tanulmányai során több híres zongoraművésszel
és karmesterrel ismerkedett meg és dolgozott együtt:
prof. Tibor Hazay, Christopf Eschenbach, prof. Gyimesi
László, Christian Zacharias, Murray Perahia, Christopf von
Dohnanyi, Franz Welser-Möst.
A Zürich-i Operaházban zongoristaként tevékenykedett,
sokszor játszott a Básel-i Szimfónikusokkal, három CD
felvétele készült Németországban. 1999-től él újra Magyarországon. Ez idő alatt a
Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, a Miskolci Zeneművészeti Főiskolán és a Szt.
István Konzervatóriumban tanított. E mellett tagja volt a Kocsis Zoltán által vezetett
Művészeti Társaságnak, művészeti vezetője volt a Komédium Színháznak és a
Magyar Rádió szólistájaként rendszeresen játszik a Bartók Rádióban valamint a
Filharmónia által szervezett koncerteken. Rendszeresen koncertezik Németországban
és Svájcban. 2016-ban és 2018-ban két közös CD készült csellista lányával, Csőke
Flórával. 2017-ben kitüntetést kapott Leányfaluért végzett tevékenységeiért.

 

MŰSOR:

Francesco Canova da Milano (1497–1543): Fantasia no. 33
Az itáliai késő reneszánsz és kora barokk híres lantjátékosának már életében is több gyűjteményes kötete jelent meg nyomtatásban, úgy nevezett lanttabulatúra kottázásban. A tabulatúrákat speciálisan bizonyos hangszerekre írt művek lejegyzésére használták, jellemzően orgona- és lantkompozíciókéra a 16–17. században. Betűvel vagy számokkal jelölték a hangokat, és külön jelölték hozzá a ritmust. Francesco da Milano zenész családban született, és életének nagy részében a pápai udvarban működött. 1516–1521 között X. Leo pápa házi zenészei közé tartozott. Korának hasonlóan híres lantjátékosa volt, mint a korábbi évszázadban Pietrobono vagy Bakfark Bálint. Szerzeményei között a kor műfaji gazdagsága (legalábbis az elnevezések tekintetében) jól tükröződik. ricercarok, fantáziák, toccáták, canonok, chansonok, madrigálok ás motetták. A 33-as számot viselő Fantázia 1536-ban jelent meg az Intavolatura de viola o vero lauto gyűjteményes kötetben, amit Nápolyban adtak ki.

 

Heitor Villa-Lobos (1887–1959): 12 Etudes (no. 7, 10)
A 20. századra a gitár Latin-Amerika emblematikus hangszerévé vált, és Spanyolország mellett a latin-amerikai országok adták a leghíresebb gitárművészeket, természetesen nem csak a klasszikus zene, hanem a populáris zenék műfajában is. Villa-Lobos Rio de Janeiroban, Brazília egyik legzsúfoltabb metropoliszában élte le életét, és kétség kívül a 20. századi brazil zeneművészet legjelentősebb szereplője volt. Klasszikus zenét csellón tanult, gitáron korának népszerű dallamait, ritmusait játszotta. Apja halálát követően riói gitáros-utcazenészként vált ismertté és híressé. A későbbiekben, mint zeneszerző is bőséggel használta a brazil populáris zene (és részben népzene) elemeit, jellemzőit. Miután egy zongoraművésznőt vett el feleségül, életművével a 20. századi zongorairodalmat még jobban gyarapította, mint saját hangszerének művészetét, de számos színpadi zene, zenekari mű, vonósnégyes (17 opusz) és más kamarazenei alkotások, kórusművek is fűződnek nevéhez. Gitárra írt 12 etűdje 1929-ben készült.

 

The Song of the Birds (katalán népdal) Pau Casals feldolgozásában
A lírai madárhangokkal keretezett balladai hangvételű katalán népdalt sokszor játszotta különböző
alkalmakkor a 20. század leghíresebb katalán zenésze és zeneszerzője, Pau (spanyolul Pablo) Casals
(1876–1973). A dallam Casals életének egyik utolsó fellépésén is elhangzott 1971-ben az Egyesült
Nemzetek Szervezetének palotájában, ahol azt mondta a dalról, hogy hazájának, Katalóniának a
lelke szólal meg benne.

 

Johann Sebastian Bach (1685, Eisenach–1750, Lipcse): a-moll hegedű szólószonáta (BWV 1003) Grave, Fuga
Bach életének kötheni időszakában (1717–1723) születtek a szólóhangszerekre írt mesterművek, a szonáták, partiták és szvitek hegedűre, fuvolára és csellóra. Lipót anhalt-kötheni választófejedelem szolgálatában Bach polifóniája a Brandenburgi versenyek (1721), a Wohltemperiertes Clavier első kötete (1722) mellett éppenhogy a szóló hegedűre, csellóra és fuvolára komponált alkotásokban finomodott, és vált minden kortársát és elődjét felülmúló kézjegyévé a mesternek. A 6 hegedű szonáta és partita (1720), a cselló szólószvitek és a fuvolaszonáta (BWV 1013) is. A hegedűirodalomban mind a mai napig Bach szólódarabjai jelentik a viszonyítási pontot, amihez képest a későbbi korok szerzeményei megítélendők. Gazdag és sűrű ellenpontos szerkesztésmódjuk igen alkalmassá teszi őket polifonikus játékra alkalmas hangszereken való megszólaltatásra, így gitáron is kiválóan szólnak, annak ellenére, hogy a szólóhangszerre írt művek bensőséges viszonyról, a hangszerek játéktechnikájának, idiómájának nagyfokú ismeretéről tanúskodnak Bach esetében.

 

J. S. Bach–Ch. Fr. Gounod (1818–1893): Ave Maria
Az európai zenetörténetet születése óta meghatározza a prelúdium és fúga párok egyetemesnek
számító két kötetes sorozata, J. S. Bach Wohltemperiertes Klavier-ja (a jól temperált zongora). A
sorozat egy-egy kötetébn minden hangnemben, dúr és moll móduszban (azaz összesen 24-ben)
komponált darabokat illesztett Bach. Az I. kötet első prelúdiuma C-dúrban van, és ennek
különleges, szívbemarkoló ritmikai és dallami monotonitása, ugyanakkor harmóniai gazdagsága
ihlette meg a francia szerzőt, hogy e zenei folyamat mögött titokzatosan meghúzódó és kibontható
dallamra szöveget illesszen. Nem is akármilyet, a nyugati kereszténység talán legfontosabb Máriaénekének
és imádságának költeményét, az Ave Maria-t (Üdvözlégy, Mária). A zene és a vers
tökéletes harmóniájának köszönhetően Bach eredetileg tisztán hangszeres, billentyűs művével
Gounod közvetlenül a természetfelettit szólítja, a Teremtőt idézi meg, további, és ismét hangszeres,
de a dallamot is megszólaltató átdolgozások és megszólaltatások sorát ösztönözve.

Popper Dávid (1843–1913): Magyar rapszódia (op. 68)
Prágai kántor fiaként született, majd fiatal gordonkaművészként Hans von Bülow kíséretében adott
hangversenyeket. 1867-től Bécsben, majd 1886-tól Budapesten élt, a Zeneakadémián gordonkát és
kamarazenét tanított. Hubay Jenővel világhírű vonósnégyest alapított, és haláláig a magyar zeneélet
egyik kiválósága, aktív résztvevője volt. Sokat koncerteztek együtt Johannes Brahmssal, többek között a
c-moll triót is együtt mutatták be 1896-ban. Popper Magyar rapszódiája a liszti mintát követi, a kor
magyaros stílusában ünnepélyes lassú verbunkossal indít, amelyet a cselló virtuóz rávezető futamokkal
megismétel, ezt követik az egyre táncosabb karakterű népies műdal idézetek, amelyek a cselló virtuóz
játékában megszólaló, Liszt rapszódiákból (XIV. és VI.) is ismert dallamokba torkollnak.

Gabriel Fauré (1845–1924): Élégie (op.24)
Elsző zongoranégyesének befejezését követően Fauré egy csellószonáta kompozíciós munkáinak látott.
Elsőként a lassú tételt komponálta meg c-mollban, amelyet valószínűleg még 1880 júniusában
bemutattak Camille Saint-Saëns szalonjában. Fauré azután a szonátát soha nem fejezte be. A lassú tételt
önállóan Élégie címmel 1883-ban megjelentette, majd később zenekari változatát is elkészítette.
Szomorú, fájdalommal átitatott lassú részt követően a középrész mozgalmas, izzó szenvedéllyel hull
vissza a művet keretező lassú rész hangulatába.



Richter Pál